K. Bromberg: Driven – Szükség #1
12:01
Az
igazság, hogy nem is nagyon néztem utána ennek a könyvnek, azelőtt, hogy a
kezembe fogtam volna. Így elég sok dolog csak olvasás közben esett le, mondjuk,
hogy miért is van egy kockás zászló a borítón. Mire vártam, amikor nekikezdtem?
Egy Szürke és erotikus regények keverékére, mindezt megvolt, de pozitívumokat is kaptam.
Rylee Thomas
hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy
férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást…
A pajkos mosolyú és
fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan
világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel.
Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a
vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk
mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül.
Colton úgy robban be az
életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a
sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré
font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan,
rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel.
Amit ő akar, azt nem
tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már
egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét
titkait, vajon el tudok sétálni tőle?
A szexuális vonzalom
tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De
ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket,
vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy
elváljanak útjaink?
Idézetek:
„A lelkem mélyén mindig is irigy voltam a hozzá
hasonló lányokra, akik fittyet hánynak az óvatoskodásra, és megbánás nélkül
élik az életüket; akik gondtalanul csókolóznak ilyen-olyan srácokkal,
megragadnak minden pillanatot, az életet utazásnak fogják fel, és persze minden
partin ők vannak a középpontban. Sokszor attól félek, hogy majd egy napon,
visszatekintve az életemre azt érzem, hogy nem éltem eleget. Hogy nem ragadtam
meg elég lehetőséget, hogy nem éltem meg a vad vágyaimat, és nem merészkedtem túl a komfortzónámon. Az én életem
biztonságos, kiszámítható, jól ellenőrzött, és rendezett.”
„Az élet arról szól, hogy, próbálkozunk. Hogy jól
érezzük magunkat, és hogy sokszor nem játszunk biztonságosan. Szóval mi van
akkor, ha kicsit féktelen? Talán még jó is, hogy megijeszt. Az élet ott
kezdődik, ahol vége a komfortzónádnak.”
„Tapintható a szükség. Szükségünk van arra, hogy
érezzük a bőrünket egymáson.”
„Ha valamit, akkor azt megtanultam,hogy az élet
rövid és hogy tényleg élnem kell, nem pedig egy biztonságos sarokban ücsörögve
várni, míg véget ér.”
˜ ̊ ˜
Engem
a könyv elején található bevezető egyből megfogott. Egyszerűen szeretem, az
olyan idézeteket, amelyeknek motiváló hatása van, és azt táplálja, hogy soha ne
add fel. Az álmaidat képes vagy megvalósítani, semmi nem akadályozhat abban,
hogy egyszer elérd, azt, amelyre annyira vágysz.
„Mindig kövessétek az álmaitokat!
Az út sosem lesz könnyű, és talán évekig csak kergetitek álmaitokat.
Mindig lesznek akadályok, amelyeket le kell győznötök, és lesznek kritikák is, amelyeket figyelmen kívül kell hagynotok.
Lesznek pillanatok, amikor kételkedtek, és elbizonytalanodtok majd.
Végül el fogjátok érni az álmaitokat.
Amikor végre célba értek, mindegy is, hány évesek vagytok, és hogy merre sodort benneteket az élet, tartsatok ki erősen, élvezzétek a beteljesedés pillanatát, és soha ne engedjétek el azt!
Soha!”
Az út sosem lesz könnyű, és talán évekig csak kergetitek álmaitokat.
Mindig lesznek akadályok, amelyeket le kell győznötök, és lesznek kritikák is, amelyeket figyelmen kívül kell hagynotok.
Lesznek pillanatok, amikor kételkedtek, és elbizonytalanodtok majd.
Végül el fogjátok érni az álmaitokat.
Amikor végre célba értek, mindegy is, hány évesek vagytok, és hogy merre sodort benneteket az élet, tartsatok ki erősen, élvezzétek a beteljesedés pillanatát, és soha ne engedjétek el azt!
Soha!”
Általában,
mint minden ilyen könyvbe kételkedve kezdek bele. Nagyon sok hasonló tartalmú
könyv fordult már meg a kezembe és ezért mindegyiktől elvárom, hogy valami
pluszt is nyújtson nekem. Ebben a könyvben pedig megtaláltam. Nem mondom, hogy
a kedvencem lett és meglehetősen lassan
is haladtam az olvasásával, de ennek
ellenére is sikerült olyan különlegességeket belecsempészni, amely miatt meg
fogom tudni különböztetni a társaitól.
Az
olvasás után a második nagy kedvencem az autósport, nem tudjátok mennyire nehéz
olyan könyveket találni, amelyekben a főszereplő egy autóversenyző. Ez volt a
második ilyen könyvem és ez nagyon nagy pluszpont az írónőnek. Nem véletlen,
hogy azt a rész kifejezetten tetszett, amikor Colton az autóját tesztelte,
mintha csak egy valós versenyzőről olvastam volna.
A másik,
amit az írónő ügyesen beleépített a történetbe, az a biztatás. Sokszor feltűnt,
hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból. El kell kezdeni élni az életet,
elfelejtve a múltat, amely mintegy gátló tényezőként jelenik meg. Itt az idő,
hogy egy kis őrültséget csináljunk, igenis merjünk álmodni, és tenni azért,
hogy ezek a vágyak meg is valósuljanak.
Colton
egy gazdag autóversenyző, aki után bomolnak a nők, de talán nem mindegyik ugrik
az ágyába, az első pillanatban. A múltja miatt pedig nem tudja elkötelezni
magát. Szerethető figura, de ahogyan ő is szeretne magától mindenkit távol
tartani, úgy én sem kerültem közel a karakteréhez.
Rylee,
a munkája lenyűgöző és ő is egy nagyszerű személyiség. Megjárta a poklot és
most ki akar törni a megszokott életéből. Viszont még mindig nagyon sebezhető
és meglehetősen érzékeny, így első pillanattól látni, hogy össze fogják újra
törni.
A
karakterek kidolgozása, már nem lopta be magát annyira a szívembe. Sokkal jobban
fel lehetett volna használni, az őket sújtó „bűnöket”. Szerintem rossz döntés
volt, hogy míg Rylee minden titkát feltárta, addig Coltonról egy szóval nem
tudunk meg többet, mint a könyv elején.
Arról
ne is beszélve, hogy a könyv olyan, mint egy hullámvasút. Már rájöttem, hogy
ezzel kívánják növelni a feszültséget és az érdeklődést, de most ezzel sem tudod
teljes mértékben magához láncolni az írónő. Sok helyen éreztem hiányt, egy
kicsit kidolgozatlan marad a történet, annak ellenére, hogy függővége van, amit
előre lehet sejteni. Kicsit olyan érzésem van, mintha ketté vágták volna, az
amúgy kerek történetet, ugyanis olyan hirtelen ért véget, hogyha nem lett volna
odaírva, hogy VÉGE, akkor azt hittem volna,hogy hiányzik néhány oldal.
Én
várom a folytatást, több okból is, aki szereti ezt a műfajt, annak talán
tetszeni fog ez a könyv is. Én láttok benne lehetőséget, úgyhogy remélem, a
második részben megkapom mindazt, amit most hiányoltam.
Értékelésem:
0 megjegyzés