Le Monde des Livres: október 2016

Anne L. Green : Viharos érzelmek

15:01

Nagyon vártam már az írónő új könyvét, hiszen tudom, hogy mindig tartogat valami meglepetést az olvasói számára. Ez most se volt máshogy, hiszen egy igazán izgalmas és érzelmes könyvet kaptak az ALG-rajongók.

Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalak száma: 408
Kiadás éve: 2016
www.alomgyar.com/

Szenvedély nélkül lehet élni, de vajon érdemes?
Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.

A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több mint egy testőr.

Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem. A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.

Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus-erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.

Idézetek:

"Ne ítélkezz afelett, akinek az útját nem jártad végig. Nem látod a mosolya mögötti fájdalmat. Minden embernek megvannak a magában hordozott sebei, melyek sosem múlnak el."

"Elvesztettem tőle a nyugalmamat és a maradék hitemet. Rettenetesen féltem bárki iránt is mély érzelmeket táplálni. Nem mertem újra szeretni senkit sem. Rettegtem egy újabb csalódástól. Túl fájdalmas lett volna az igazi odaadás. Túl veszélyes. Erre jön ez a pasi…"

"A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz."

"Olyan szabadságérzés, amit nem lehet elmondani, azt érezni kell. Annál a sebességnél már nem látsz mást, csak azt, ami közvetlenül előtted van, és úgy érzed nem is az úton vagy, szinte repülsz felette. Szükséges van a reflexeidre, a koncentrációdra, így segít kikapcsolni az agyad azon részét, ami tele van a mindennapok gondjaival."

"Félelem nélkül az élet unalmas, vele pedig gyakran elviselhetetlen,de a félelemnél erősebben semmi nem hat a tetteinkre."

A Viharos érzelmek merőben más, mint az írónő többi könyve, ugyanis sokkal több érzelem, izgalom és szenvedély kapott helyett, mégis megmaradtak a tipikus ismertetőjegyek, ami nélkül ez a könyv nem lenne igazán Anne-s. Örültem, hogy egy újabb oldalát ismerhettem meg az írónőnek, hiszen volt olyan könyve, amelyből hiányoltam az érzelmek ilyen széles skáláját. Most azonban minden megvolt, amit szeretek egy romantikus könyvben.

A romantikus történet főszereplője két teljesen ellentétes karakter, akik igazi macska-egér harcot vívnak. A kettőjük közötti különbségek ellenére is egy erős kötelék alakul ki, bár tudjuk az ellentétek vonzzák egymást. Nina igazán megosztó személy, de az biztos, hogy hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül. Az elkényeztetett, gyerekes viselkedése teljes ellentétben áll azzal a nővel, akivé a történet végén válik. Anne könyveiben mindig szeretem, hogy egy magabiztos, határozott és erős női karakter jelenik meg, Nina is ugyanilyen nővé válik, azonban számomra most nem volt meg a nagy szerelem. Helyette Jason lopta be a szívembe magát teljes mértékben. Imádtam az ő karakterét, annak ellenére, hogy voltak olyan tettei, amiért szívem szerint kapott volna egy-két pofont. Mégis egy erős, kemény és szexi férfi karaktert kapunk, akiben ott a veszélyes rosszfiú, az ellenállhatatlan férfi és a szerethető fiú.

Az egész történeten átívelő macska-egér harcnak köszönhetően, egy érzelmi hullámvasútra ül fel az olvasó. Egyszer a magasságokba repülünk, máskor a mélységbe zuhanunk. Hol sírunk, hol nevetünk. Valóban viharos érzelmekkel tűzdelt történetet kap az olvasó, amelyben a váratlan fordulatokból sincs hiány, hiszen ez elmaradhatatlan egy ALG könyvből. Az írónő számtalan olyan fordulatot épített be a könyvbe, amelyre nem is számít az olvasó, nem egyszer megdöbbenve olvastam a sorokat, mert nem hittem, hogy ilyen csavar következik be, de leginkább talán a befejezésben sikerült a legnagyobb meglepetést okoznia. Valahol úgy érzem az utolsó oldalak nélkül is megállta volna a helyét a könyv, de így is egy fantasztikus, kerek történetet kapunk. Nina és Jason kapcsolta ugyanis nem a mézesmázos szerelem, hanem tele van küzdelemmel, harccal és megpróbáltatásokkal, ugyanúgy mint az élet. Ettől kerül a történet még közelebb az olvasóhoz, bár elmerülhetünk a szövevényes szálakban, a romantikus jelenetekben, mégis megmaradunk a realitás talaján.

Kíváncsi vagy arra, hogy a szenvedély elég egy kapcsolathoz, hogy a párosunk, hogyan küzd meg az eléjük gördített akadályokkal és mennyit bír ki a szerelem? Vagy egyszerűen szeretnél kikapcsolni, akkor bátran ajánlom nektek Anne L. Green romantikában és érzelmekben gazdag, szenvedélytől fűtött és váratlan fordulatokban bővelkedő könyvét. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a lehetőséget és az írónőnek, hogy egy újabb fantasztikus könyvet alkotott.

Értékelésem:

Tahereh Mafi : Ne félts # 3

15:13

Nagyon izgatottan vártam a befejező részt, hiszen igencsak izgalmasan ért végett a második kötet. Sok megválaszolatlan kérdés, amelyre végre választ kaphat az olvasó. Egy izgalmas befejezés és egy nagyszerű lezárás a sorozatnak.

Egy napon majd…
Egy napon majd szabad lehetek

Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Idézetek:

„Inkább lőjenek le, amikor üvöltve követelem a szabadságot, mintsem egyedül haljak meg a börtönben, amelybe magamat zártam.”

„Ebben a világban három állapot van: vagy élsz, vagy meg fogsz halni vagy már halott vagy.”

„Minden lőfegyvernél, kardnál, hadseregnél, királynál gyilkosabb erő egy mondat. A kard vág és öl, de a szó belénk döf és bennünk marad, csontjainkba veszi be magát, ott hal el, hullákat cipelünk magunkban a jövőbe és képtelenek vagyunk húsunkból kitépni a belénk halt szavak csontvázait.”

„A remény újra és újra összetöri a szívedet.”

„Mert az igazság olyan kibírhatatlan, hogy azt kívánom, bárcsak hazudott volna nekem.”

A befejező rész számomra ugyanolyan izgalmas és élvezetes volt, mint az első. Pontosan megvolt benne az, amiért beleszerettem ebbe a sorozatba. Izgalmas, érdekes, megdöbbentő és egyedi. Végre kiteljesedtek a karakterek és a történet is elérte a csúcspontját. Vagyis minden adott volt egy tökéletes befejezéshez.

Emlékeztek még, hogy alig egy hete kijelentettem, hogy nem tudok közel kerülni Warner karakteréhez, és hogy őt utálni vagy szeretni lehet. Most azt kell mondjam ez a rész 180 fokos fordulatot hozott. Ugyanis az első pillanattól kezdve Warner, de inkább szólítsuk Aaronnak, egy másik oldalát mutatta meg. Egy olyan oldalát, amelyet az első pillanattól fogva megszeret az olvasó. Úgy gondolom, ez egy zseniális író munkának köszönhető. Ugyanis Aaron mindig is ez a személy volt, csak az írónő remek ül árnyalta mindezt, így egy olyan karaktert kaptunk eddig, akinek ezek a tulajdonságai rejtve voltak. A történet folyamán azonban megtudjuk, hogy a legtöbb tettének egészen más oka volt.

Juliette pedig végre azzá a lánnyá vált, akit én végig láttam az ő karakterében. Egy erős és határozott vezér. Hol van már a kétségbeesett és elesett lány, aki nem meri elfogadni önmagát. Juliette mintha újjászületett volna, valószínűleg a második kötet befejezése ehhez nagyban hozzájárult. Aaron segítségével végre meglátta az erőt, ami benne lakozik, és amit ezzel el tud érni. Adammal való kapcsolata mondhatnám, hogy csalódás volt számomra, de mégse érzem így. Valóban sok álarc hullott le a befejező részben. Így a korábban megismert karakterek valódi énjét kapjuk és minden kapcsolat úgy alakul, ahogy annak lennie kell.

A befejező kötet egy utolsó, mindent eldöntő nagy harcról szól, amelyben a legeslegfontosabb az összefogás. Jól megfigyelhető, hogy egykori ellenségek, hogyan válnak egy pillanatról a másikra bajtársakká. Igaz, a meglepő, váratlan fordulatokból nem tartogatott sokat a könyv, de minden másban tökéleteset alkotott. Szerettem, hogy inkább a szereplők belő vívódásai és kibontakozási kerültek előtérbe. Azonban a befejezést nagyon összecsapottnak és befejezetlennek érzem, úgy gondolom, ennél egy kerekebb lezárást is kaphatott volna a sorozat.

Összességében egy nagyszerű trilógia, amelyben van valami különleges. Az első rész, abszolút kedvencemmé vált, majd volt némi kételkedésem a folytatást illetően, végül azonban egy kerek egészet kaptunk. Ajánlom azoknak, akik szeretik a romantikus és misztikus történeteket, amelyek egy különleges világban játszódnak és mindehhez különleges karakterek társulnak.

Értékelésem:

Tahereh Mafi : Ne keress #2

14:22

Nem tudtam megállni az előző kötet után, hogy ne essek neki azonnal a következő résznek. Nagy elvárásaim voltak, hiszen imádtam az első történetet, azonban vannak bennem kételyek, hogy imádjam, vagy csak szeressem a második könyvet.

AJKUNK ÖSSZEÉR és úgy érzem, mindjárt széthasadok. Úgy csókol, mintha elveszített és megtalált volna, mintha elsodródnék tőle, de ő soha nem lenne hajlandó elengedni engem.

Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől pedig retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell a szíve, és Adam élete között.

Idézetek:

„Mert olyan nehéz kedvesnek lenni egy olyan világban, ahol nem éreztünk más csak gyűlöletet.
Mert olyan nehéz jóságot látni a világban, amikor nem tapasztalunk mást, csak kegyetlenséget.”

„Egész életemben azért harcoltam, hogy jobb legyek. Azért harcoltam, hogy erősebb legyek.”

„A magány nagyon erős valami. Becserkészi az embert, észrevétlenül, csendben, mozdulatlanul ül mellettünk a sötétben, hajunkat simogatja, míg alszunk. Csontjaink köré simul, olyan erősen szorít, hogy alig kapunk levegőt, szinte alig halljuk pulzusunk lüktetését, ahogy bőrünkön felfelé kúszik, és ajkát tarkónk puha hajpihéihez érinti. Hazugságokat hagy szívünkben, éjjel mellettünk hever, minden sarokból kiszívja a fényt. Állandótárs, csak azért fogja meg a kezünket, hogy visszarántson, ha fel akarunk állni.”

„De a pillanatok, a másodpercek, az órák, a napok és évek egyetlen nagy hibává állnak össze, rendkívüli lehetőséggé, ami kicsúszott az ujjaink közül, mert nem tudtunk dönteni, nem értettük, időre volt szükségünk még, nem tudtuk, mit tegyünk.
Nem is tudjuk, mit tettünk.”

„(…) egy pillanatra, csak erre az egy pillanatra elengedem magam, és hagyom, hogy ő tartsa össze testemet.”

Az első, ami szembe tűnt, hogy teljesen más a hangulata ennek a résznek. Már az előző kötetben is részesei lehettünk Juliette gondolatvilágának, de most sokkal több kétség, elkeseredettség és félelem jelenik meg. Hiba van végre az életében egy biztos hely, úgy érzi ugyanolyan börtönbe él, mint előtte. A helyzetet pedig számos tényező még jobban rontja, Juliette pedig egyre mélyebbre süllyed a saját világába. A nagy kérdés, van-e kiút?

Amennyire szerettem Adam és Juliette kapcsolatát az előző könyvben, annyira úgy éreztem, hogy az írónő megfoszt mindettől, ami nagyon nagy szívfájdalom volt számomra. Mégis kettőjük kapcsolatának nehézségei is hozzájárulnak, ahhoz olyan különlegessé váljon a történet folytatása. Ez a bizonytalanság, a különválás fájdalma és küzdelme mélyíti az érzelmi oldalát a történetnek. Ehhez még hozzájárul, hogy újra megjelenik Warner, akiről sem Juliette, de mi olvasók sem tudjuk igazán, hogy hogyan is viszonyuljunk hozzá. Lehet szeretni, sőt utálni is. Egy biztos, igencsak megosztó személyisége a történetnek. Én nemigazán tudtam az ő karakterébe beleszeretni, mindig volt valami benne, ami eltaszított, de nagy valószínűséggel az írónőnek pontosan ez volt a célja, nincs más választásod, szereted, vagy nem.

Itt jelzem, aki nincs oda a szerelmi háromszögekért, és nem bírja elviselni egy lány vívódását két fiú között, annak bizony gondjai lesznek ezzel a könyvvel. Nem mondom, hogy számomra hiányzott, hogy így alakuljon a történet, mert az eddig erősnek és határozottnak tartott Juliettet, egyetlen lökéssel taszított az írónő a mélybe. Igen, azok a vívódások és kétségek, amelyeket említettem, néha arra késztetettek, hogy megrángassam őt annak érdekében, hogy döntsön már végre. Nem mintha Adam is képes lett volna a sarkára állnia és harcolni a szeretett lányért. Miért kell ennyi kétség és kettősség?

Aki esetleg az előző részben hiányolta az izgalmakat és váratlan fordulatokat, az bizony most megkapta a kellő adagot. Olyan nagyszerűen és hirtelen értek olvasás közben az információk, hogy időm se volt felocsúdni a megdöbbenésből. Számos szál válik egyszerre érthetőbbé és bonyolultabbá. Olyan érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, mint amikor nem tudod eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalra állj. Nem tudod mi a helyes, ez a kettősség fantasztikusan húzódik végig a szereplők érzelmeiben, tetteiben és az események bekövetkeztében is.

Bár vannak bennem kételyek, és az előző történet újdonsága és varázsa múlni látszik a második résznél, még mindig szerettem ezt a sorozatot. Talán az őrlődések és kétségek voltak, amik megfogtak, de lehet, hogy ezek taszítottak? Nem tudom eldönteni, mert kettős érzelmeim vannak. Egy biztos nagyon várom a befejező részt. Biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket fog tartogatni számomra.

Értékelésem:

Tahereh Mafi : Ne érints #1

14:07

Már az idejét se tudom, mikor is vettem ezt a könyvet. Nagyon sokáig csak a könyvespolcomon állt, igaz többször levettem és belelapoztam, de csak most kezdtem neki. Már tudom, hogy hiba volt eddig halogatni ezt a könyvet, mert egyszerűen fantasztikus, és az első pillanattól kezdve imádtam.

~~Meg vagyok átkozva.~~
Tehetségem van.

~~Szörnyeteg vagyok.~~
Emberfeletti vagyok.

~~Érintésem halálos~~.

Érintésem erő.

~~A fegyverük vagyok.~~

Nem hagyom magam.

Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.

Idézetek:

„Teste melege jobban melegít, mint a takaró valaha. Ízületeimben valami akut vággyal fáj, kétségbeesett szükséggel, amit nem engedhetek meg. Érints meg.”

„Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. Ez olyan, mint amikor az ember kiüríti a zsebeit a földre, és nem igazán érdekli, hova esnek a tárgyak, mintha nem érdekelné, hogy az esőcseppek szétloccsannak, ha földet érnek, hogy ami a padlóra esik, széthullik, hogy az emberek átkozzák a napot, amikor a cseppek kopogni mernek az ajtóikon. Esőcsepp vagyok.”

„A szerelmes lányok mindig olyasmit mondanak, hogy a szerelem olyan érzés, mintha áram járná át az ember testét, de úgy tűnik, a valóságban senki sem szereti, ha áramütés éri.”

„Embernek érzem magamat. Mintha ténylég része lehetnék ennek a világnak. Mintha nem kéne szörnynek lennem. Lehet, hogy nem vagyok szörny.
Lehet, hogy változnak a dolgok.”

Van ebben a könyvben valami, ami az első pillanattól kezdve magával ragadja az olvasót. Persze a legelső, amit meglátsz a csodálatos borító, amelyről nem tudod levenni a szemed és igyekszel minden apró részletet megfigyelni rajta. Talán a könyv egyedisége az, ami teljesen elnyerte a tetszésem, illetve a történet indítása is olyan erősre sikerült, hogy utána egyszerűen nem tudtam lerakni a kezemből és szerettem volna minden homályos foltot felfedni és rájönni, hogy mit is akar ezzel a történettel kifejezni az írónő.

Juliette egy igazán összetett és érdekes karakter. A monológszerű és sokszor meghökkentő módon kifejezett gondolatait imádtam. Áthúzott részek, megszakított, sokszor zavaros mondatok, számomra nagyon meglepőek voltak, de ezért szerettem annyira. Kicsit úgy éreztem, mintha Juliette naplójának részleteit olvastuk volna, ezzel biztosítva az olvasót arra, hogy teljes mértékben bele lásson a gondolataiba. Vele együtt élhetjük meg a kétségeket, az örökös bizonytalanságot, amit a jövő jelképez Juliette számára. Adam szintén olyan karakter, aki felkelti az olvasó érdeklődését. Mindez annak köszönhető, hogy az írónő remekül bánik a szereplőkkel és olyan árnyaltan mutatja be őket, hogy csak egy idő után tudod igazán megismerni, mit is képviselnek. Adam úgy gondolom minden női olvasó szívét elrabolja, hiszen tökéletes külső, egy érző és gondoskodó belsőt takar. Nem csodálom, hogy Juliette se tud ellenállni neki.

A világ, amit megteremt az írónő szintén olyan, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Egyedi, veszélyes és izgalmakkal teli. Rengeteg titokból és homályos képből épül fel ez a különleges világ, amelyben semmi sem az, aminek látszik. Kíváncsian várom, hogy a következő részekben, hogyan fog a történet kibontakozni, és mivel kell szembenéznie a szereplőinknek. A könyvben mindezek mellett olyan szenvedély izzik és olyan érzelmek bontakoznak ki, hogy te is át akarod élni mindezt. Eleinte furcsálltam, hogy Juliette és Adam között olyan hamar fellángol a szenvedély és a szerelem, de ahogy lassacskán összeáll a kép, rájössz, hogy ők mindig is összetartoztak és kettőjüknek lesz csak igazán erejük legyőzni az ellenséget és megteremteni egy új és jobb világot.

Szenvedélyes, érzelmes, egyedi és izgalmas. Minden, ami egy tökéletes könyvhöz kell. Nagyon sok történetet olvastam már, de már az első oldaltól tudtam, hogy ez más lesz, és nem véletlen, hogy a kedvenceim közé került. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik a romantikus könyveket, amelyek egy igazán egyedi világban játszódnak, egy igazán különleges szereplővel.

Értékelésem: