­

Magamról

„Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat.”

Gondoltam itt az ideje, hogy kicsit több tudjatok meg velem kapcsolatban. Hiszen már több posztomat olvashattátok, amelyben az eddig olvasott könyvek közül válogattam és írtam értékelést. Nagyon sok minden van még a tarsolyomba és egyre jobban élvezem az egészet. Annak is nagyon örülök, hogy ennyire jól halad a blog élete.

23 éves vagyok, és nemrég végeztem az egyetemen, kereskedelem és marketing szakon. Lassacskán négy éve vezetem a blogot és nagyon sok minden köszönhetek neki. Megismerhettelek titeket és büszke vagyok, hogy egyre többen vagyunk. Igyekszem minden héten ellátni titeket újabb bejegyzésekkel, legyen szó új könyvekről, várható megjelenésekről vagy csak éppen egy Book Tag-ről. Nem utolsó soraban hálás vagyok, hogy a könyves blog révén, fantasztikus írókkal és írónőkkel ismerkedtem meg, jó látni, hogy mennyire sokszínű a magyar írói paletta is.

Lehet tudjátok, hogy két nagy szenvedélyem van. Míg mások sportolnak, hangszeren játszanak, vagy éppen táncolnak, addig én szerelmese vagyok a könyveknek és az autósportoknak.
Az igazság, hogy korábban utáltam olvasni, soha nem lehetett megfogni egy könyvvel, de valami történt, ami meghozta a változást. Az első könyvem pedig nem más volt, mint Shakespeare Rómeó és Júliája. Egy örök klasszikus, de feltehető a kérdés mit is keres egy 10 éves lány kezében? Annak ellenére, hogy itt valami nem stimmel, én halálosan szerelmes voltam a történetbe, ebben közre játszott az akkor készült musical is. Úgyhogy ezután, mint a lavina indult útjának a könyvek iránti szenvedélyem. Az összes itthon fellelhető könyvet kiolvastam, megtaláltam a második és talán a legnagyobb szerelmemet is. Kathleen E. Wodiwiss Hamu a szélben című könyve ugyanis teljesen elcsábított, már megszámolni sem tudom hányszor vettem elő és olvastam újra és újra. Mit mást mondhatnék: EZ A SZERELEM.

Krimik, szerelmi történetek, történelmi regények, nem érdekelt, hogy miről szólnak a könyvek, csak hogy olvashassak. 

A következő időszakot, pedig a történelmi romantikus könyvek jelentették. Julia Quinn és Johanna Lindsey könyvei mai napig kötelező olvasmányoknak számítanak nálam. Az évek során nagyon sokfajta könyv került a kezembe, de mivel szeretem megválogatni, hogy mit olvasok, ezért csak ritkán fordul elő velem, hogy nem tudom, vagy nem is akarom befejezni a megkezdett könyvet.  Nem is vagyok nagy kritikus, hiába mondják, hogy rengeteg sablonos könyv jelenik meg manapság, de ha egyszerűen szeretsz egy témát, akkor abból soha nem elég. Ha pedig egy igazán különleges, egyedi történetre bukkansz, az lesz könyvespolcod gyöngyszeme.

Felmerült már bennem, hogy könyvmolynak lenni mit is jelent. Ciki vagy nem? A meglátásom szerint manapság olvasni egyáltalán nem ciki, sőt úgy érzem újra divatba jött az olvasás, és ha meglátsz valakit a vonaton, buszon, esetleg az utcán könyvet olvasni, már nem úgy gondolsz rá, hogy ő is egy szemüveges könyvet bújó figura. Olvasni élvezet és egyben tanulás. A könyvek nagyon jó inspiráló eszközök, hiszen ha hiszed, hogy mindaz, amit olvastál talán valóra is válhat, sőt teszel is mindezért, akkor nincs akadály!

Nem tudom ki, hogy van vele, de a könyvek talán olyanok, mint a drogok, ha egyszer megízleled, soha nem fogod tudni abba hagyni. Mindig azon fogok kattogni az agyad, hogy mit is olvass. Ha bemész egy könyvesboltba, biztosan nem távozol üres kézzel, mindig lesed az akciókat, csakhogy minél több könyvvel gazdagíts a saját könyvtáradat, amire végtelenül büszke vagy. Nézegeted őket, ahogyan szépen a polcon sorakoznak, leveszel egyet, beleszagolsz és belelapozol, megkeresed a kedvenc jeleneted és nincs megállás.

"Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot."