Le Monde des Livres: október 2015

Stephen King : Tortúra - Halloweeni Blog Rémálom

12:48

Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is) - kiraktunk az ablakba, néhány faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forró csoki mellett vártuk a látogatókat. És jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal - boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei! Bizony, ott volt Batman, aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt. Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el. Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek, segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.

Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!

Halloween, akkor mindenkinek a rettegés jut eszébe. Mivel is készülhettem volna nektek, ha nem a legfélelmetesebb műfajjal, mint a horror. Ha horror, akkor pedig a műfaj koronázatlan királyával, aki nem más, mint Stephen King.

"HÖLGYEM! URAM! E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. MAJD MEGLÁTJA."

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet.
Kihúzza az árokból.
Haza viszi.
Életre kelti.
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.

Idézetek:

„Hát persze: Tortúra. Ő az a bizonyos vörös fonál, de akár igazi, akár hamis, az biztos, hogy irdatlan bárgyúság.
Köznévként gyötrelmet, mégpedig többnyire hosszan tartó és gyakorta értelmetlen kínszenvedést jelent; mint tulajdonnév egyszerre jelöl szereplőt és történést.”

„Különös csend lett, és Pault megrémítette, amit a nő arcán látott, éppen mert semmit sem látott rajta: alpesi réttel álcázott sötét szakadék volt, a feketeség maga, melyben nem nőtt virág, és jaj annak, aki oda belezuhan, mert sokára ér a mélyére.”

„… s közben észre sem vette, hogy ujjai egyre gyorsabban mozognak, hogy sajgó lába ugyanabban a városban van, de ötven háztömbbel arrébb, mint ahogyan azt sem vette észre, hogy írás közben folynak a könnyei.”

„ Mind ellene szövetkeztek, s ha akarják, a titkos számot is megszerzik, az ügyvédek, akik ellene voltak, boldogan megsúgnák bárkinek, aki csak kéri, márpedig akadnának, akik kérik, de mennyire hogy akadnának – hiszen Annie szemében a világ sötét verem volt, tengerként hullámzó embertömegekkel, ellenséges tér, közepén parányi kis színpaddal, amelyen, egyetlen vakító fényű fejgéppel megvilágítva, ő állt, Annie Wilkes, egymagában.”

˜ ̊ ˜

Stephen King a jelenkorunk egyik legolvasottabb szerzője. Különleges stílusa még ennyi év után is rabul ejti az olvasókat. Nagyon fontosnak tartja műveiben az apró részletek kidolgozását, a folytonosságot. Gyakran használ visszatérő elemeket és szereplői akár több könyvben is megjelennek. Művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között, amelyeknek köszönhetően eddigi életműve számtalan spekulációra, találgatásra ad lehetőséget, és mindig újabb és újabb érdekességekkel szolgál.

Sose fogom elfelejteni, hogy az első könyvem az írótól a Tortúra volt, mégpedig, azért mert érettségi tételek között szerepelt, és valamilyen szerencse folytán, ezt is kellett bemutatnom, így a múlt távlatából is tisztán emlékszem, melyek voltak azok a pontok a történetben, amelyek kifejezetten tetszettek és melyek azok, amelyek nem.

Az elsők között volt, amit számomra ez a könyv megtanított, hogy nem csak egyfajta horror létezik. Míg mindenki gondolatában a vér, a kegyetlenség és a brutalitás él, a szó hallatán, a Tortúra tekintetében nem így van, ugyanis ez egy pszicho thriller. Mit is takar mindez? Hogy ebben a könyvben a lelki vonatkozásokon van a hangsúly, legtöbbször nem történik látványos, borzalmas esemény, mégis félelem tölti el az olvasót. A mögöttes hajtóerők a szereplők esetében, váltig állítom, vannak olyan borzasztóak, mint a vér látványának elképzelése.

A Tortúra a kitartó olvasóknak való, hiszen az események meglehetősen lassan indulnak be. Emiatt gyakran érezhetjük úgy, hogy szívünk szerint feladnánk az egészet. Pedig az nagyon nagy kár lenne, hiszen az igazi hátborzongatós események, csak ezután következnek. Sokszor nekem is az volt a vágyam, hogy befejezhessem, de kitartónak kellett lennem. Így tapasztalhattam meg ennek a műfajnak a sajátosságait.

A főszereplőnk egy író, megsúgom Stephen King gyakran alkalmaz írókat könyveiben, mint főszereplők. A másik legmeghatározóbb szerep Annie-é, a betegesen rajongó nőé. Annie karaktere fenomenálisan lett megalkotva, fokozatosan tárul a szemünk elé egy kezdetben kedves nő valódi énje. Meddig is képes elmenni a rajongásával, azzal, hogy megkapja a csak neki szánt könyvet. A válsz, a végtelenségig. Ugyanis a túlzóan gondoskodó ápolónő rabjává teszi Pault, miközben nem riad vissza semmilyen kínzástól sem. Paul karakterében azt szerettem, hogy nem adta fel, az utolsó utáni pillanatig hitt abban, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, ami körülötte folyik. Szenvedett, elviselt minden fájdalmat és szorgalmasan írt. A helyzet azonban számára fokozatosan kezdett reménytelenné válni, hiszen Annie az idő előrehaladtával egyre komolyabb sakkban tartja a férfit.

A történetben az a legjobb, hogy egy írói szemszögéből mutatja be az események alakulását. Próbál Annie agyával gondolkodni, ezáltal megtapasztalhatjuk egy phsziopata viselkedését és cselekedeteit. És ami mellett nem mehet el szó nélkül, egy olvasó sem, az a befejezés. Talán a könyv egyik legnagyobb megdöbbentése. Mi is ez? Nem árulhatom el. Olvasd el te is ezt a könyvet, amit az író legjobb könyvei közé sorolnak, vagy film formájában is megtekintheted, ezt a hátborzongató thrillert, akár most Halloween éjszakáján. Bizton állítom, egyik változatban sem fogsz csalódni.

NYEREMÉNYJÁTÉK

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

További bejegyzéseket itt találjátok

A. M. Aranth : Cleadur – Dobszó a ködben #1

19:57

Régóta várt arra ez a könyv hogy a kezembe vegyem és elolvassam. Nézegetve a borítót, olvasva a fülszöveget, valami teljesen másra számítottam. Az első oldalaktól kezdve azonban egy nagyon is élvezhető történetet kaptam.

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Idézetek:

„– A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely – mondta halk, mély hangon Arnold Iras –, és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások.(…)Lépjünk előre és világítsunk egymásnak!”

„Mindenki azt hiszi, még az alkotó is, hogy másoknak, a közönségnek szól. De ez nem igaz! Minden igazi művész azért alkot, mert ez a lelkében van. Akkor is, ha senki sem figyeli.”

„Senki se tudja rólunk, honnan jövünk, és hová megyünk. Úgy járunk ki-be a világban, mintha sűrű köd takarná el összes mozdulatunkat, lépésünket. És nekünk oda kell figyelnünk, hogy ez a köd szét ne oszoljon.”

„A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb …”

Még az elején ejtsünk szót a borítóról, amely tökéletesen passzol már a címhez, de a történethez is. Van benne valami misztikus, sötét és titkos. Nem utolsó sorban a történet elemeit hordozza, úgyhogy számomra abszolút nyerő választásnak számít. De nem ez az egyetlen dolog, amely elnyerte a tetszésem. Ugyanis amikor kinyitottam a könyvet, elém tárult egy lejátszási lista, igen jól olvastátok, ugyanis kilenc zeneszám, amely a fejezetek címét jelenti. Zseniális!

Így valahogy annyira nem ért meglepetésként, hogy a történtben ennyire hangsúlyos a zene. Azok, akik nagy zenerajongók, főleg, ha játszanak bármilyen hangszeren, azoknak ez a könyv sokkal többet mond. Én, mint kicsit kívülálló, nem mindig értettem, hogyan lehet valaki ennyire elkötelezett, néha már megszállott a zene iránt, de mindezek ellenére izgalmas volt, hogy egy kicsit betekinthettem, milyen is egy fiatalokból álló, lelkes zenekar élete.

Itt elérünk oda, hogy bemutassam a történetünk főszereplőit. Egy ikerpár, akinek eddigi élete csak a költözésről szólt, mit sem sejtve, hogy mi zajlik a háttérben. Amy és Gary Moonshadowban, azonban barátokra lel, és végre azt csinálhatják, amit legjobban szeretnek, mégpedig zenélhetnek. Az első részben mégis kicsit Amy karaktere kap nagyobb hangsúlyt. Egy vibráló és energiától telt fiatal lányt kapunk, aki gyakran megszegi a szabályokat, és akinek a kíváncsisága határtalan, mégis ez lesz, az a tulajdonsága, amely lassan elvezeti őt a megoldáshoz, csak ő sem számít rá, hogy ilyen áron kell mindent megtudnia.

A történet vezetése, nagyszerűen képes az olvasó idegeivel játszani. A bonyodalom ugyanis csak az utolsó harminc oldalon kezdődik igazán, emiatt sokáig csak találgattam, mi is az a titok, amit Moonshadow és a szülők olyannyira titkolnak. Néha viszont emiatt, azt éreztem, hogy soha nem derül fény semmire, de kimerem jelenteni a második rész, biztos izgalmasabb lesz. Nagyon tetszik, hogy egy kitalált világ, ilyen módon lett összemosva a valósággal. Nem éreztem, hogy ez ne játszódhatna, akár napjainkban. S legfőképp a titok, amelyre annyira vágytam. Na, erre az egyre nem gondoltam, pedig sok minden átfutott bennem, miközben olvastam.

Voltak ugyan apróságok, amelyek, nem igazán nyerték el a tetszésem, többek között az alkohol, ekkora szerepe, főleg a fiatalok körében, meg egy kicsit a könyv felétől vontatottnak éreztem a történtet,leginkább, mert annyira tudni akartam már, hogyan alakul a befejezés. Összességében egy szerethető történet volt, és egy biztos az elolvasása után sikítva követeled a második részt. Ugyanis nem ér az olvasó érdeklődését az utolsó oldalakon, ilyen mértékben felkelteni, utána meg befejezni. Ennek ellenére is, nagyon szépen köszönöm, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam az első részt, és nagyon várom a folytatást.

Értékelésem:

Mark Lawrence : A Széthullott Birodalom - Tövisek hercege #1

17:56

Hosszú idő óta elolvasásra várt ez a könyv. A Fumax Kiadó jóvoltából kaptam ezt a dark fantasy könyvet. Tudtam, hogy ez nem az a könyv, amit leggyakrabban olvasok, de szeretek új műfajokat megismerni. Elismerem, nem lett szerelem a kapcsolatunkból, de időnként megéri új dolgokba elmerülni. Így voltam a Tövisek Hercegével is.

Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalak száma: 335
Kiadás éve: 2014

http://www.fumax.hu/

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Idézetek:

„Ha bizonytalan vagy, vezessen a gyűlölet.”

„Az út végtelen, de mi nem: elhasználódunk, megtörünk. A kor mindenkit másképpen változtat meg. Egyeseket megkeményít, eszesebbé tesz, egy bizonyos pontig.”

„A bosszúra gondoltam. Arra, hogy úgysem adhatja vissza azt, amit elvettek tőlem. Arra, hogy mindez nem érdekel. Ha sokáig kapaszkodunk valamibe, egy titokba, egy vágyba, netán egy hazugságba, a végén az fog alakítani minket.”

„Ellenségeink határoznak meg bennünket – őket viszont mi magunk választhatjuk meg. Tedd ellenségeddé a gyűlöletet, Jorg. Tedd meg ezt, és nagy ember lehetsz, sőt ami fontosabb, talán boldog is.”

„Egy bonyolult játszmában durva fenyegetőzéshez folyamodni maga a kudarc, de néha muszáj elveszítenünk egy csatát, hogy megnyerjük a háborút.”

Őszintén bevallom, nagyon nehezen indult az olvasás, nem igazán haladtam vele, többször hagytam félbe, számolgattam hol a vége. Azonban már olyan sokat hallottam a könyvről, és arról hogy nem szabad feladni a legelején, ha nem tetszik, mert fog még meglepetéseket tartogatni. Azok, akik szeretik ezt a műfajt, azoknak valószínűleg nem lesznek ilyen problémái, de én ennek ellenére is, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ismerkedjen meg ezzel a sorozattal.

Először is, ami megrémített a legelején ebben a könyvben, hogy nagyon hamar elvesztem a sok név és karakter között, hiszen szinte belecsöppentem a közepébe az eseményeknek, sok háttér információ csak jóval később derült ki, volt olyan, amelyre csak az utolsó oldalakon derült fény. Így emiatt a káosz miatt nehezen tudtam követni a cselekményt, de szerencsére hamar belerázódtam. Számomra könyv igazán a közepe fele indult be. Valahogy az ezt követő események voltak, amelyek igazán megfogtak és arra ösztönöztek, hogy olvassam még tovább és tovább.

Egy biztos, hogy a könyv főszereplője egy nem mindennapi karakter. Igazából megrendített és elgondolkodtatott az ő személyisége. Nem várjon senki egy hőst, aki tisztességes módon harcol. Mindössze egy tizenöt éves „férfi”, de talán a fiú kifejezés jobban illik rá, harcol, mégpedig egyetlen cél vezérli, a bosszú. Megdöbbentő, hogy ennyire fiatalon, mennyi keserűséget hordozz magában, amely semmi áron nem múlik, míg meg nem bosszulja édesanyja és kisöccse halálát. Jorg mondhatnánk, hogy nem egy szerethető karakter, mert szarkasztikus, beképzelt és olykor még öntelt is. Mégis valahogy közel kerül az olvasóhoz és megszeretteti magát. Egy különleges karakter, aki soha nem adja fel és eléri, amit szeretne.

Az öldöklés, véres jelenetek engem nem zavartak, pont ez a sötét világ illet a karakterekhez és a cselekményhez. Tetszett, hogy egy különleges felépített világot kapunk, amely ugye a fantasy könyvek sajátossága. A másik dolog, ami megfogott maga az írásmód. Az első könyvem Mark Lawrencetől, de megbizonyosodtam, hogy egy fantasztikus író és a magyar nyelvre történő fordítás is nagyszerűre sikeredet. Sok olyan részt találtam a könyvben, amely elnyerte a tetszésem.

Én várom a folytatást, kíváncsi vagyok Jorg hogyan fogja elérni, hogy húszévesen már ne csak király, de Császár legyen, úgy hiszem a következő rész is fog érdekességeket tartogatni a számomra. Ajánlom kifejezetten azoknak, akik szeretik a fantasy műfaját, de igazából mindenkinek ajánlanám. Néha újdonságokat is ki kell próbálni, és ez a könyv erre a célra tökéletes választás.

Értékelésem: