Stephen King : Tortúra - Halloweeni Blog Rémálom
12:48
Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze
minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is) - kiraktunk az ablakba, néhány
faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy
nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forró csoki mellett vártuk a látogatókat. És
jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal -
boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb
figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei! Bizony, ott volt Batman,
aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb
mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt.
Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy
extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az
utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény
miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség
nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog
Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el.
Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek,
segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó
négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok
édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak
örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.
Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér
képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az
utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!
Halloween,
akkor mindenkinek a rettegés jut eszébe. Mivel is készülhettem volna
nektek, ha nem a legfélelmetesebb műfajjal, mint a horror. Ha horror, akkor
pedig a műfaj koronázatlan királyával, aki nem más, mint Stephen King.
"HÖLGYEM! URAM! E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA
MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! HIÁBA
VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. MAJD MEGLÁTJA."
Paul Sheldon
sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét,
minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes
útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet.
Kihúzza az árokból.
Haza viszi.
Életre kelti.
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet.
Kihúzza az árokból.
Haza viszi.
Életre kelti.
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Mindenáron.
Idézetek:
„Hát persze: Tortúra. Ő az a bizonyos vörös fonál, de akár
igazi, akár hamis, az biztos, hogy irdatlan bárgyúság.
Köznévként gyötrelmet, mégpedig többnyire hosszan tartó és gyakorta értelmetlen kínszenvedést jelent; mint tulajdonnév egyszerre jelöl szereplőt és történést.”
Köznévként gyötrelmet, mégpedig többnyire hosszan tartó és gyakorta értelmetlen kínszenvedést jelent; mint tulajdonnév egyszerre jelöl szereplőt és történést.”
„Különös csend lett, és Pault megrémítette, amit a nő arcán
látott, éppen mert semmit sem látott rajta: alpesi réttel álcázott sötét szakadék volt, a feketeség maga, melyben nem
nőtt virág, és jaj annak, aki oda belezuhan, mert sokára ér a mélyére.”
„… s közben észre sem vette, hogy ujjai egyre gyorsabban mozognak, hogy sajgó lába ugyanabban a városban van, de ötven háztömbbel arrébb, mint ahogyan azt sem vette észre, hogy írás közben folynak a könnyei.”
„… s közben észre sem vette, hogy ujjai egyre gyorsabban mozognak, hogy sajgó lába ugyanabban a városban van, de ötven háztömbbel arrébb, mint ahogyan azt sem vette észre, hogy írás közben folynak a könnyei.”
„ Mind ellene szövetkeztek, s ha akarják, a titkos számot is
megszerzik, az ügyvédek, akik ellene voltak, boldogan megsúgnák bárkinek, aki
csak kéri, márpedig akadnának, akik kérik, de mennyire hogy akadnának – hiszen
Annie szemében a világ sötét verem volt, tengerként hullámzó embertömegekkel,
ellenséges tér, közepén parányi kis színpaddal, amelyen, egyetlen vakító fényű
fejgéppel megvilágítva, ő állt, Annie Wilkes, egymagában.”
˜ ̊ ˜
˜ ̊ ˜
Stephen King a jelenkorunk egyik legolvasottabb szerzője. Különleges stílusa még ennyi év után is rabul ejti az olvasókat. Nagyon fontosnak tartja műveiben az apró részletek kidolgozását, a folytonosságot. Gyakran használ visszatérő elemeket és szereplői akár több könyvben is megjelennek. Művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között, amelyeknek köszönhetően eddigi életműve számtalan spekulációra, találgatásra ad lehetőséget, és mindig újabb és újabb érdekességekkel szolgál.
Sose fogom elfelejteni,
hogy az első könyvem az írótól a Tortúra volt, mégpedig, azért mert érettségi
tételek között szerepelt, és valamilyen szerencse folytán, ezt is kellett
bemutatnom, így a múlt távlatából is tisztán emlékszem, melyek voltak azok a
pontok a történetben, amelyek kifejezetten tetszettek és melyek azok, amelyek
nem.
Az elsők között volt,
amit számomra ez a könyv megtanított, hogy nem csak egyfajta horror létezik.
Míg mindenki gondolatában a vér, a kegyetlenség és a brutalitás él, a szó
hallatán, a Tortúra tekintetében nem így van, ugyanis ez egy pszicho thriller. Mit is takar mindez? Hogy ebben a
könyvben a lelki vonatkozásokon van a hangsúly, legtöbbször nem történik
látványos, borzalmas esemény, mégis félelem tölti el az olvasót. A mögöttes
hajtóerők a szereplők esetében, váltig állítom, vannak olyan borzasztóak, mint
a vér látványának elképzelése.
A Tortúra a kitartó
olvasóknak való, hiszen az események meglehetősen lassan indulnak be. Emiatt
gyakran érezhetjük úgy, hogy szívünk szerint feladnánk az egészet. Pedig az
nagyon nagy kár lenne, hiszen az igazi hátborzongatós események, csak ezután
következnek. Sokszor nekem is az volt a vágyam, hogy befejezhessem, de
kitartónak kellett lennem. Így tapasztalhattam meg ennek a műfajnak a
sajátosságait.
A főszereplőnk egy író,
megsúgom Stephen King gyakran alkalmaz írókat könyveiben, mint főszereplők. A
másik legmeghatározóbb szerep Annie-é, a betegesen rajongó nőé. Annie karaktere
fenomenálisan lett megalkotva, fokozatosan tárul a szemünk elé egy kezdetben
kedves nő valódi énje. Meddig is képes elmenni a rajongásával, azzal, hogy
megkapja a csak neki szánt könyvet. A válsz, a végtelenségig. Ugyanis a túlzóan
gondoskodó ápolónő rabjává teszi Pault, miközben nem riad vissza semmilyen
kínzástól sem. Paul karakterében azt szerettem, hogy nem adta fel, az utolsó
utáni pillanatig hitt abban, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, ami
körülötte folyik. Szenvedett, elviselt minden fájdalmat és szorgalmasan írt. A
helyzet azonban számára fokozatosan kezdett reménytelenné válni, hiszen Annie
az idő előrehaladtával egyre komolyabb sakkban tartja a férfit.
A történetben az a
legjobb, hogy egy írói szemszögéből mutatja be az események alakulását. Próbál
Annie agyával gondolkodni, ezáltal megtapasztalhatjuk egy phsziopata viselkedését
és cselekedeteit. És ami mellett nem mehet el szó nélkül, egy olvasó sem, az a
befejezés. Talán a könyv egyik legnagyobb megdöbbentése. Mi is ez? Nem
árulhatom el. Olvasd el te is ezt a könyvet, amit az író legjobb könyvei közé
sorolnak, vagy film formájában is megtekintheted, ezt a hátborzongató
thrillert, akár most Halloween éjszakáján. Bizton állítom, egyik változatban sem fogsz csalódni.
NYEREMÉNYJÁTÉK
További bejegyzéseket itt találjátok
0 megjegyzés