Már
nagyon vártam, hogy Anne legújabb könyvét is elolvassam, amikor először megláttam
a borított, tudtam, hogy ez szerelem lesz. Imádom, az új letisztult külsőt és
a megszokott, de már kiforrott belsőt. Bizony Anne újra fantasztikus történetet
alkotott számunkra.
Kiadó: Álomgyár KiadóOldalak száma: 408
Kiadás éve: 2016
„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan
gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a
kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges
célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért
nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a
külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban
lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma
csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és
érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a
nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?
Idézetek:
„Eltévedni önmagamtól, biztos állíthatom, olyan,
mint egy sötét sikátorban bolyongani.”
„Az
élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete
billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk
együtt adják nekünk a dallamot!”
„A
boldogság egy szívverésnyi idő csupán, amely a végtelenségig is tarthat. Néha
lelassul a világ, és kettőnk szív dobbanását összeköti a szerelem, egymáshoz
forrasztja az örökkévalóság”
Gyűjts
erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott
leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem
menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag,
vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.”
„Vad
küzdelem dúlt a lelkemben, hiszen nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül
hogy tudná az ember, mi fog történni.”
„–
Nagy gáz van – úgy hadart, hogy alig értettem –, nyakig úszom a vízben, ide
tudnátok jönni?
– Milyen vízben? – értetlenkedtem.
– A magzatvízben – üvöltötte kétségbeesve. – Gyere már, te szerencsétlen! Szülni fogunk, nem érted!? – ordított pánikba esve .
– Milyen vízben? – értetlenkedtem.
– A magzatvízben – üvöltötte kétségbeesve. – Gyere már, te szerencsétlen! Szülni fogunk, nem érted!? – ordított pánikba esve .
Amikor személyesen találkoztam az írónővel és megkérdezte, hogyan
tetszett a könyv, hirtelen csak annyit tudtam válaszolni, hogy nagyon és a
három közül ez volt a kedvencem. Azonban itt az ideje, hogy kicsit
részletesebben is kifejtsem a véleményem, csak az a baj nem is tudom, hol
kezdjem.
Az első, ami megfogott, hogy visszakaptuk a Remény hajnala szereplőit. Én imádom a sorozatokat és az olyan
történeteket, amik önállóan megállják a helyüket, de mégis visszaköszönnek
benne a régi ismerős szereplők, mert igenis ezek a karakterek hozzánk nőnek
olvasás közben és bizony annyira nehéz őket a könyv végével elengedni, így
imádom, hogyha újra és újra olvashatok róluk.
Alex karaktere számomra már az írónő első kötetében is felkeltette
a figyelmem, miért ne, adott egy
szingli, jóképű, nőcsábász és ellenállhatatlan pasi. Ekkor még reménykedsz, ő
lesz az, aki végre a tiéd is marad! Komolyabbra véve a szót az ő személye
tökéletes volt, hogy most rivalda fényben kerüljön. Alex, a vakmerő és
veszedelmes csábító ugyanis ráunt erre az életre és valami másra, valami állandóra vágyik. Már rögtön a könyv elején egy hosszas monológjába csöppenünk,
és ezáltal átláthatjuk Alex korábbi életét és azokat a gondokat, amelyek annyira nyomasztják. A másik szereplőnk Lexie, ahogy már megszokhattuk Anne
könyveiben, egy határozott és erős nőt kapunk, aki mindennel képes felvenni a
harcot, de valljuk be, egy férfi mellett teljesedik ki csak igazán. Azonban
Lexie súlyos titkokat rejteget, amelyek az egész életére hatással vannak, és
azzal hogy a szerelembe esik, csak egy újabb személyt tesz ki a veszélynek.
Nem mehetek el szó nélkül Aidan mellett, számomra ő volt a kapocs
az egész történetben. Nélküle ez a könyv nem lett volna ugyanaz. Ugyanis a
család, mint új szereplő lépett be a történetbe. Az írónő nagyon sok
meghatározó elemet épített erre, ami kifejezetten tetszett, mert ezzel még
közelebb érezhettem a történetet. Az érzelmi szálak még inkább összefonódtak a
kis Aidan jelenlétével és erre így volt szükség.
Örültem, hogy a megszokott idézetek nem maradtak el, imádom, ahogy
felkészítenek az adott fejezetre és megalapozzák a hangulatát. A történet pedig
magával hordozz a szerelmet, az akciókban és fordulatokban gazdag történéseket
és a reményt, mert „A reményt senki sem
veheti el”. Alex és Lexie részéről is oly igaz ez a rövidke idézet. Alex
ugyanis soha nem gondolta, hogy egyszer ő is megtalálja a nőt, aki az igazi
Alexander Crosst szereti, míg Lexie esetében a múlt sötét fellege mögül a nap
első sugarai törnek utat, hogy végre ő is újra az a nő legyen, aki mindig is
lenni akart. Mégis ebben a drámai fordulatokkal megtűzdelt történetben is ott
volt a humor, jókor jó helyen, a meglepő fordulatok és persze az elengedhetetlen
romantika és erotika, amelyek tökéletes összhangban alkotják meg az élményt,
amelyet ez a könyv nyújt.
Csak ajánlani tudom azoknak, akik kikapcsolódásra vágynak,
szeretik az érzelmes, szenvedélyes és akciódús könyveket. Köszönöm az Álomgyár
Kiadónak és Anne L. Greenek, hogy olvashattam a harmadik regényét is, remélem,
még sokról írhatok majd bejegyzést a blogon!
Értékelésem :
