Az
Álomgyár Kiadó ősszel jobbnál jobb újdonságokkal ajándékozta meg az olvasókat.
Köszönettel tartozom, hogy a legújabb Anne L. Green könyvet megkaphattam és egy
nagyszerű élménnyel gazdagodhattam.
Kiadó: Álomgyár KiadóOldalak száma: 310
Kiadás éve: 2015
Milyen messzire mennél az igaz
szerelemért?
Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A
remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének
megírásába.
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?
Idézetek:
„Legszívesebben a karjaimba vettem volna,
lecsókoltam volna a könnyeit, és azt mondtam volna, hogy nem lesz semmi baj, de
nem tehettem.Csak néztem rá mereven, sosem fájt még annyira semmi, mint most a
szavai.”
„A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy
biztos: valahova eljuttat.”
„(…)
néha a helyzet annyira elviselhetetlenné válik, hogy inkább egy gyors döntést
hozunk, csak hogy véget vessünk a gyötrelemnek, a következményeket azonban nem
mérlegeljük.”
„A
remény tesz minket erőssé.
Ezzel harcolunk, ha már minden más elvesztett.”
Ezzel harcolunk, ha már minden más elvesztett.”
„Mindannyian
követünk el hibákat, de azért élünk, hogy változtassunk rajtuk.”
Volt szerencsém az írónő bemutatkozó regényét olvasni, így
összehasonlítási alapom is van. Emlékszem, amikor a kezembe fogtam A remény
hajnala könyvet, még nem tudtam, hogy az a vékony kis könyvecske ennyi
váratlan, izgalmakban teli szerelmi történetet fog számomra tartogatni.
Hiányoltam is a szereplők lelki világának a feltárást és az események
váltakozása pedig számomra egy kicsit túl gyors volt.
Térjünk át a legújabb könyvre, A sötétség fogságára. Itt is
ugyanúgy el tudom mondani, és nagyon örülök, hogy ragaszkodtak az idézetekhez,
valóban ez már hozzátartozik az írónőhöz. Miért is szeretem annyira, hogy
minden fejezet egy gondolattal kezdődik? Mert megalapozza az események
hangulatát, és alapból odáig vagyok az ilyenekért. Továbbá imádtam a könyv apró
részleteit, amellyel megkaptam azt a pluszt, amire mindig is vágyok.
A történet a rossz és a jó találkozását mutatja be. Adott egy
sötét alvilágban dolgozó férfi és egy ártatlan fiatal lány. Mondhatjuk, hogy
egy tipikus történet. Viszont, ami minden könyvet mássá tesz, az a sajátosság,
amit az író belecsempész. Sokkal jobban szerettem ezt a könyvet, mert hozzám
mindig is közel álltak azok a történetek, amelyekben a lelki őrlődések,
változások fontos szerepet kapnak.
Andrew karaktere hozta a kettősséget. Egyik oldalt ott a
vonzó, titokzatos és sároms férfi, a másik oldalt pedig az alvilág fogságában
lévő, őrlődő „bűnöző”. Engem nem vett le teljes mértékben a lábamról Andrew,
nem igazán tudom, mi ennek az oka. Vagy talán mégis! Valószínű, azért mert
ebben a könyvben is a női főszereplő nyűgözött le teljesen. Christine, egy
céltudatos, fiatal és elszánt lány. Akiben ott a tisztaság és a jóság, mégis
képes harcolni a szeretteiért. Nem törhetetlen és megingathatatlan, de ezért
válik számomra, olyan karakterré, akivel tudok azonosulni.
Szerencsére az események már nem voltak annyira pörgősek,
amely nagyon jót tett a könyvnek. Sokkal többet olvashattunk arról, hogy mi
zajlik a szereplőink fejében. Ne ijedjen meg senki, aki Anne L. Green pörgős
történetére vágyik, hiszen ez megmaradt. A könyv felénél már olyan sok izgalmas
dolog történt, hogy nem tudtam mit fog még számra tartogatni a könyv vége. Nem
egyszer fordult elő, hogy megdöbbenve olvastam a sorokat. Ez most nem lehet!
Persze ezek is a megszokott csavarok voltak a történetben.
Gratulálok az írónőnek, nagyon sokat fejlődött az első könyve
óta. Én kíváncsian fogom várni az újabb regényeket is. Mindenkinek ajánlom, aki
egy romantikus könyvre vágyik, ami az alvilágban játszódik. Szerelem, ármány,
hazugság, árulás, szenvedély. Kell ennél több egy szerelmi regénybe?
Értékelésem:
