Rene Denfeld : Az elvarázsoltak

16:06

Lehetőséget kaptam, hogy a Fumax Kiadó jóvoltából egy igazán különleges könyvet olvashassak el. Minőségi könyvek igényes olvasóknak. Ezt garantálja számunkra a kiadó. Valóban egy irodalmi gyöngyszemet vehettem kezembe.

Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalak száma: 224
Kiadás éve: 2015

www.fumax.hu

Az elvarázsoltak csodálatos és megváltással teli első regény, melynek rideg világában találkozik a gonoszság és a mágia, Alice Sebold empátiája és líraisága és Stephen King sötét képzelőereje.
“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.

Idézetek:
„Az ilyen emberek olyanok, mint a veszett kutyák vagy őrjöngő állatok. Az ember sirathatja, amiért gyilkosok lettek, de miután azokká váltak, a legjobb, ha irgalmas halálban részesíti őket.”
„Milyen különös, hogy a halottak többet nyomnak, mint az élők. Az ember azt gondolná, épp az ellenkezője az igaz, de nem. Azt hiszem, azért van ez, mert a lelkek könnyedséggel és fénnyel töltik meg a testeket. Amikor a lélek távozik, a testnek nem marad semmije, és kétségbeesetten szeretne visszatérni a földbe. Ezért olyan súlyos.”
„Mind meghalunk. Csak egyesek számára hamarabb jön el a halál.”
„Amikor nem létezik többé az idő, az embert nem érdekli a felkelés, nem gondol a születésnapokra, nem emlékezik az emberekre, akiket elveszített. Szabadon lebeg az univerzumban, nem kötődve senkihez. A szíve üres, és mert üres, nincs ideje sem. Nincsen helye a világon.”
„Vannak szörnyűségek, melyek túl nagyok, hogysem a gondolatok elviseljék őket. Vannak tettek, amelyek visszautasítják a megváltást és a haragot. Csak be akarjuk hunyni a szemünket, és elfelejteni.”


Már maga a borító is különleges, olyan, mint az egész könyv. Megfejtésre váró szimbólumokkal találkozunk, melyeket csak a könyv elolvasása után értünk meg igazán. Hogy mi a jelentése a vágató aranyszőrű paripáknak, a szögesdrótnak és a sötét részeknek? Minden kiderül, ha belecsöppensz ebbe az elvarázsolt történetbe.

Hogy mi ragadott engem is magával? A gyönyörűen megfogalmazott mondatok, hasonlatok és mély gondolatok, amelyeket ez a könyv kínál minden olvasónak. Ugyanakkor, nincs egyszerű dolgunk, hiszen olyan bűnöket tár elénk az írónő, amelyek olyakor megdöbbentőek, elgondolkodtatóak. Felmerült bennem, hogyan lehetséges ekkora ellentét. Hiszen egy gyönyörűen megírt történet szól a bűnösökről, olyan emberekről, akik a halált várják. Valahol úgy érzem mégis, ezáltal lett még inkább kifejező ez a könyv.

Való igaz, aki a pörgős izgalmas könyveket szereti, és valami könnyű szórakozásra vágyik, ne ezt a könyvet vegye a kezébe. Miért? Mert ez a könyv sokkal több, ennek a könyvnek mondanivalója, tanulsága van, és mindezek mellett tanít. A lírai vonal visszarepített a gimnáziumi évekbe, ahol számtalan remekműről kellett olvasni, amelyeket sokszor nem is értékelünk igazán. Azok, akik szeretik a szépirodalmi műveket, ezt a könyvet is imádni fogják.

Különlegesnek tartom, hogy az elbeszélő egy olyan fogoly, aki a halálára vár. Mégis imádja a könyveket, olvas, és ezáltal elrepül egy másik világban. Úgy érzem a mesélőnknek ez az egyetlen kapaszkodója, mégis érződnek a sötét cellában eltöltött évek. Valójában nem egy elvarázsolt helyre lépünk, a valóságban ez egy szörnyű hely, mégis a képzelet erejével mindez valóban egy különleges hellyé válik az olvasó számára.A cselekmény több szálon fut, betekintést nyerünk a közvetlen szereplők életének egy aprócska szeletébe. Mégis inkább a lélekben megbúvó rejtélyek, titkok és érzelmek, amelyek a történet középpontjában állnak. Felmerült bennem olvasás közben néhány kérdés. Együtt érezhetünk egy gyilkossal? Jár megbocsátás a bűneinkért? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a könyv.  
Igazából nem volt egyszerű olvasni, de írni se erről a könyvről. Miért? Mert meg kell élned saját magadnak, azt, amit ez a könyv nyújt! Vegyél te is a kezedbe egy fantasztikus irodalmi művet, és legyél több, merülj el a hasonlatok, utalások rejtélyes világában, mert ez egy elvarázsolt hely!

Értékelésem:

You Might Also Like

0 megjegyzés