Tahereh Mafi : Ne keress #2

14:22

Nem tudtam megállni az előző kötet után, hogy ne essek neki azonnal a következő résznek. Nagy elvárásaim voltak, hiszen imádtam az első történetet, azonban vannak bennem kételyek, hogy imádjam, vagy csak szeressem a második könyvet.

AJKUNK ​​ÖSSZEÉR és úgy érzem, mindjárt széthasadok. Úgy csókol, mintha elveszített és megtalált volna, mintha elsodródnék tőle, de ő soha nem lenne hajlandó elengedni engem.
Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől pedig retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell a szíve, és Adam élete között.

Idézetek:
„Mert olyan nehéz kedvesnek lenni egy olyan világban, ahol nem éreztünk más csak gyűlöletet. 
Mert olyan nehéz jóságot látni a világban, amikor nem tapasztalunk mást, csak kegyetlenséget.”
„Egész életemben azért harcoltam, hogy jobb legyek. Azért harcoltam, hogy erősebb legyek.”
„A magány nagyon erős valami. Becserkészi az embert, észrevétlenül, csendben, mozdulatlanul ül mellettünk a sötétben, hajunkat simogatja, míg alszunk. Csontjaink köré simul, olyan erősen szorít, hogy alig kapunk levegőt, szinte alig halljuk pulzusunk lüktetését, ahogy bőrünkön felfelé kúszik, és ajkát tarkónk puha hajpihéihez érinti. Hazugságokat hagy szívünkben, éjjel mellettünk hever, minden sarokból kiszívja a fényt. Állandótárs, csak azért fogja meg a kezünket, hogy visszarántson, ha fel akarunk állni.”
„De a pillanatok, a másodpercek, az órák, a napok és évek egyetlen nagy hibává állnak össze, rendkívüli lehetőséggé, ami kicsúszott az ujjaink közül, mert nem tudtunk dönteni, nem értettük, időre volt szükségünk még, nem tudtuk, mit tegyünk. 
Nem is tudjuk, mit tettünk.”
„(…) egy pillanatra, csak erre az egy pillanatra elengedem magam, és hagyom, hogy ő tartsa össze testemet.”
Az első, ami szembe tűnt, hogy teljesen más a hangulata ennek a résznek. Már az előző kötetben is részesei lehettünk Juliette gondolatvilágának, de most sokkal több kétség, elkeseredettség és félelem jelenik meg. Hiba van végre az életében egy biztos hely, úgy érzi ugyanolyan börtönbe él, mint előtte. A helyzetet pedig számos tényező még jobban rontja, Juliette pedig egyre mélyebbre süllyed a saját világába. A nagy kérdés, van-e kiút?
Amennyire szerettem Adam és Juliette kapcsolatát az előző könyvben, annyira úgy éreztem, hogy az írónő megfoszt mindettől, ami nagyon nagy szívfájdalom volt számomra. Mégis kettőjük kapcsolatának nehézségei is hozzájárulnak, ahhoz olyan különlegessé váljon a történet folytatása. Ez a bizonytalanság, a különválás fájdalma és küzdelme mélyíti az érzelmi oldalát a történetnek. Ehhez még hozzájárul, hogy újra megjelenik Warner, akiről sem Juliette, de mi olvasók sem tudjuk igazán, hogy hogyan is viszonyuljunk hozzá. Lehet szeretni, sőt utálni is. Egy biztos, igencsak megosztó személyisége a történetnek. Én nemigazán tudtam az ő karakterébe beleszeretni, mindig volt valami benne, ami eltaszított, de nagy valószínűséggel az írónőnek pontosan ez volt  a célja, nincs más választásod, szereted, vagy nem.

Itt jelzem, aki nincs oda a szerelmi háromszögekért, és nem bírja elviselni egy lány vívódását két fiú között, annak bizony gondjai lesznek ezzel a könyvvel. Nem mondom, hogy számomra hiányzott, hogy így alakuljon a történet, mert az eddig erősnek és határozottnak tartott Juliettet, egyetlen lökéssel taszított az írónő a mélybe. Igen, azok a vívódások és kétségek, amelyeket említettem, néha arra késztetettek, hogy megrángassam őt annak érdekében, hogy döntsön már végre. Nem mintha Adam is képes lett volna a sarkára állnia és harcolni a szeretett lányért. Miért kell ennyi kétség és kettősség?

Aki esetleg az előző részben hiányolta az izgalmakat és váratlan fordulatokat, az bizony most megkapta a kellő adagot. Olyan nagyszerűen és hirtelen értek olvasás közben az információk, hogy időm se volt felocsúdni a megdöbbenésből. Számos szál válik egyszerre érthetőbbé és bonyolultabbá.  Olyan érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, mint amikor nem tudod eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalra állj. Nem tudod mi a helyes, ez a kettősség fantasztikusan húzódik végig a szereplők érzelmeiben, tetteiben és az események bekövetkeztében is.

Bár vannak bennem kételyek, és az előző történet újdonsága és varázsa múlni látszik a második résznél, még mindig szerettem ezt a sorozatot. Talán az őrlődések és kétségek voltak, amik megfogtak, de lehet, hogy ezek taszítottak? Nem tudom eldönteni, mert kettős érzelmeim vannak. Egy biztos nagyon várom a befejező részt. Biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket fog tartogatni számomra.

Értékelésem: 

You Might Also Like

0 megjegyzés