Rebecca Donovan : Breathing - Boldogító lélegzet #3
10:44
Annyira
vártam a trilógia befejezését. Így a megjelenést követően, egyből neki is ugrottam,
bár előtte újra végigolvastam az előző két részt, így egyben élvezhettem az
egyik kedvenc sorozatomat és végre pontot tehetem a történet végére.
„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt
tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa
állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet-visszafojtva fogják olvasni.
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet-visszafojtva fogják olvasni.
Idézetek:
„Mi legalább ugyanolyan rosszak vagyunk, mint ők;
a hazugságainkkal, a csalásainkkal. Tönkretesszük a körülöttünk lévők életét.”
„Ez volt a gyógyulás kezdete. A megbocsátás
kezdete. Tudtam, hogy mindig küzdeni fogok ezzel, és úgy érzem, minden
lélegzetvételért megküzdök majd. Csak azt nem szabad elfelejtenem soha, hogy
mindig van választási lehetőség. Az életet választottam. A szerelmet
választottam. Azt, hogy levegőt veszek.”
„Úgy csókolt, mintha az érintésével
meggyógyíthatna. És abban a pillanatban meg voltam győződve arról, hogy ez
történt”
„…bármi is legyen az, amit még elhallgatsz
előlem, amiért azt hiszed, hogy gyűlölni foglak, azt akarom, hogy tudd
elmondani nekem és tudd, hogy bármennyire is fog fájni nekem, nem megyek
sehová; melletted maradok.”
„Ha múltad hibáiban élsz, csak azt éred el,
hogy tönkreteszed a jövődet.”
˜ ̊ ˜
Magas
volt az elvárásom, hiszen az előző részek magasra tették a mércét. Abban a
pillanatban, hogy elolvastam az első sort, magával ragadott a történet és
igazán nehezen tudtam csak lerakni. Folyamatosan azon járt az agyam, hogyan fog
Emma és Evan ebből a bonyolult helyzetből továbblépni. Hogyan is alakul a
közöttük lévő szerelem? Mennyire változtak meg az elmúlt évek alatt? S nem
utolsó sorban képesek lesznek-e túllépni a múlton, és megtalálni a boldogságot.
Megdöbbenve
tapasztaltam, hogy egy másik Emma áll előttünk, az egykor lány, már csak
árnyéka önmagának. Ha tehetné, és a barátnői nem noszogatnák, a négy fal között
tölteni minden percét. Az újév, azonban felforgatja Emma életét, olyat tesz,
amely engem megdöbbentet és egyben el is szomorított. Ugyanis a legegyszerűbb
módon az italba akarja folytatni a bánatát, amely ennyi idő után is nyomasztja.
Ezzel viszont ugyanazt éri el, mint az anyja, mindezek mellett a bódult állapot számtalan
kellemetlen helyzetbe sodorja.
Belép
a történetbe egy újabb szívdöglesztő szereplő, Cole. Emmát eleinte hidegen
hagyja a srác, de rájön, hogy vonzódik a szőke hajú szörfös srácot. A közöttük
lévő kapcsolat egyszerű, nincsenek érzelmek, csak testi kapcsolat. Mindez
mindkettőjüknek megfelel. A lány ugyanis továbbra is attól retteg, hogy
fájdalmat okoz, annak, aki őt szereti.
A
történet tartogat számunkra fájdalmat, boldogságot, váratlan fordulatokat.
Talán a legjobban azt vártam, hogy Emma és Evan újra találkozzon. Sok lehetőség
megfordult a fejembe. Innen a könyv egyik legfantasztikusabb dolga következik.
Ugyanis váltott nézőpontban lehetünk részesei az eseményeknek, anélkül, hogy
megszakadna a történet. Egyszerűen imádom, hogy nemcsak Emma, de Evan érzésibe
és szemszögébe is bevezet minket az írónő. A legeslegjobb döntés.
Senki
ne várja, hogy ezt követően, csak a szerelmesek boldog perceiről olvashatunk.
Az út ugyanis nagyon hosszú és fájdalmakkal van kikövezve. Először is Evannek
meg kell értenie, miért hagyta el őt Emma. Meg kell neki bocsátania, miközben
Emmának el kell fogadnia, hogy nem lehet minden elől elmenekülni, és igenis
vannak az életében olyan személyek, akik szeretik.
Két
érettebb személy, akik lépésről-lépésre építik fel a jövőt, amely talán
közösen, talán külön folytatódik. Azonban nemcsak Evan és Emma kapcsolatáról
olvashatunk, a háttérben ott fut Sara és Jared viharos szereleme és a barátok
elmaradhatatlan támogatása, az ő különös módjukon. A
történet szimbólumokban is gazdag. Rózsaszín, csokoládé, tölgyfa, hinta, festés
és a fényképezés. Olyan dolgok, amelyek mély jelentést hordoznak a történetben,
amikor megérted, és elolvasod az utolsó fejezetet, rájössz, hogy a
lezáratlannak tűnő befejezés, mennyi minden mást is hordoz magában.
Garantálom,
hogy az utolsó lapig visszafojtott lélegzettel fogod olvasni ezt a könyvet.
Soha nem fogod tudni, mi a következő lépés. Happy End? De milyen áron? Képes
Evan megbocsátani? Emma végre újra önmaga lehet? Létezik az a szerelem, ami
mindent elbír? Ha, kíváncsi vagy rá, ne habozz és olvasd el a Csak lélegezz!
sorozat utolsó részét. Fájdalommal teli utazás egy lánnyal a végső
boldogságért!
Értékelésem:
0 megjegyzés