Sarah MacLean : Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

13:44

A nyáron többször fordult elő, hogy nem igazán találtam, azt a könyvet, amire igazán vágytam, ezért inkább más elfoglaltságot kerestem magamnak. Valahogy ezen a héten is így volt, de mégis bennem volt, hogy csak kellene valamit olvasni, szerencsére a könyvespolcomon csücsült ez a fantasztikus könyv.

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat… 
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély. 
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától. 
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek. 
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Idézetek:
„– Én egy herceg vagyok! Hogyan lehetséges az, hogy ez a cím a világon mindenütt megnyitja az ajtókat előttem, de ebben a családban csak a hátrányomra válik?”
„És most is elárasztotta az az ismerős vágy, amit a férfi közelsége váltott ki belőle. 
A vágy, hogy lerántsa róla a maszkot, és megnézze, mi rejtőzik alatta. Kétszer már megpillantotta nélküle”
„Születésem óta egy rideg, érzelmektől és szenvedélyektől mentes életre készültem, amelyben csak az egyszerű örömök kapnak helyet. Aztán jöttél te… mindennek az ellentéte. Te gyönyörű, okos és bátor vagy, hihetetlen szenvedéllyel éled az életet, a szerelmet, és mindazt, amiben hiszel. Megtanítottál arra, hogy amit eddig fontosnak tartottam, amit hajszoltam, amibe kapaszkodtam, az mind értéktelen. Olyan életet szeretnék, amilyen a tiéd: harsány, érzelemdús, bonyolult, csodálatos és boldog életet.”
„Soha nem gondoltam, hogy valaha ilyesmit fogok mondani, de a szerelem nem olyan rossz dolog, mint egykor hittem. Ha rád talál, akkor remélem, hogy nem fogod kapásból elutasítani.”
„Meg akartam mutatni nekik, hogy különb vagyok náluk, miközben attól féltem, hogy pontosan olyan vagyok, amilyennek gondolnak.”


Már olvashattátok az előző két könyvről a véleményem és ezáltal tudhatjátok, hogy az első részért, oda és vissza voltam, abszolút kedvencem lett, azonban a második rész egy kicsit alul múlta a testvérét, ugyanolyan szerethető, de hiányzott belőle a varázs, ami magával ragad. A tizenegy botrány egy herceg meghódításához, viszont újra felvette a harcot, ugyanis egyszerre volt szenvedélyes, botrányos, humoros és olykor szívbe markoló.

Juliana Fiori, egy ízig, vérig olasz nő, aki nem riad vissza, hogy botrányaival felrázza az angol konzervatív előkelőségeket. Mégis ebben a vad nőben is ott a gyengeség és olykor igencsak összefacsaródott a szívem, hiszen nem lehet elég erősnek lenni, ahhoz, hogy tudd sohasem fognak teljes mértékben befogadni és önhibádon kívül is szenvedned kell. Imádtam azt a karaktert, amit az írónő megteremtett. Érzéki, vad, tüzes és szeretetre éhes tulajdonságok egyvelegéből kapjuk meg ezt a hihetetlen olasz gyökerekkel rendelkező fiatal nőt, akihez persze társul egy sármos és ellenállhatatlan férfi is. Simon Pearson, Leighton hercege azonban a tökéletes angol úriember és mindenben a tökéletességre törekszik. A botrányok azonban senkit sem kímélnek. Simon a történet folyamán egy hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül és én nem tudtam, nem szeretni, már a könyv elejétől kezdve. Hiába ő a Hencegő herceg, mégis Juliana felé olyan megnyilvánulási voltak, amelyek rabul ejtik a női olvasók szívét.

A történet inkább háttérbe szorul és a két szereplő kerül előtérbe. Juliana hiszi, hogy megtalálja a szenvedélyt a hercegben és be is bizonyítja, hogy nem lehet nélküle élni. Mégis örülök, hogy nem ezen volt a hangsúly, mert szinte sodródtunk az eseményekkel és nem éreztem egyszer sem erőltetnek a történet előrehaladását. Izgalmas, érzelmes és vicces. Minden, amely egy tökéletes kikapcsolódáshoz szükséges. Mégis nehezen lehet megfogalmazni, mi is az, amely ennél a könyvnél magával ragadja az olvasót. Én nem igazán tudtam letenni és ennek egy késői lefekvés lett az eredménye. Egyszerűen magához láncol a történet. Az angol bálok fényűzése és olykor árnyoldala, a régi szereplők visszatérése, a váratlan fordulatok. Mégis leginkább Julianna karaktere ragadott magával és mindennél jobban akartam, hogy ez a lány végre megkapja a boldogságot és egy szerető családdal végre rájöjjön, ő nem lesz olyan, mint az édesanyja.

A történelmi romantikusoknak mindig megvan a varázsa, de nehéz olyat alkotni, amely abszolút elnyeri az olvasó szívét. Nálam Julia Quinn az etalon, de úgy érzem Sarah MacLean ugyancsak felzárkózóban van. Nagyon remélem, hogy sok könyvet olvashatunk még tőle. Ugyanis karakterei szerethetőek és izgalmasak, a történetei pedig szenvedélyesek, fordulatosak és olykor botrányosak. De kell ennél több, egy tökéletes szórakozáshoz?

Értékelésem:

You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Unknown2016. szeptember 4. 18:34

    Vártam ezt a bejegyzést. Egyszerűen minden szavaddal egyet tudok érteni. Magával ragadó történet, újra kellene megint olvasnom. :)

    VálaszTörlés