Pár héttel ezelőtt
közzétettem egy felhívást. Mivel elérkeztünk a 100. bejegyzéshez a blogon, így
arra gondoltam, hogy Timitől érkezett értékelés kerüljön ki. Nagyon tetszett az
általa választott könyv, valószínűleg általam ilyen értékelés nem került volna
ki. Fogadjátok szeretettel az első Vendégposztot és köszönöm Timinek, hogy
elküldte nekem, s ezáltal veletek is megoszthatom.
Nagyregény, felzaklató irodalmi felfedezőút: életút, amit
végigkövetünk jeges vizeken, sötét alagutakon és hátborzongató, föld alatti
vallatószobákon át, a világ legrejtélyesebb diktatúrájában, Észak-Koreában.
A hányatott sorsú Pak Dzsun Do anyja „eltűnt” – az énekesnőt valójában elrabolták Phenjanba. Befolyásos apja a „Hosszú Holnapok” árvaház, valójában gyermek-munkatábor vezetője.
A fiú itt ízleli meg először a hatalmat, ő dönti el, kik kapnak enni, és kiket küldenek ki külső munkára. Dzsun Do hűségével és éles ösztöneivel magára irányítja az állami vezetők figyelmét, egyre magasabb pozíciókba kerül, és ezzel elindul azon az úton, amelyről már nincs visszatérés.
„A világ leghatalmasabb nemzetének alázatos polgára” – aminek Dzsun Do tartja magát – hivatásos emberrabló lesz, akinek a változó szabályok, az erőszak, az önkény valamint a koreai legfőbb vezetők zsarnoki követelései között kell lavíroznia, hogy életben maradhasson. Amikor eljut a legvégső határáig annak, amit az ember még képes elviselni, vakmerően vállalja Kim Dzsongil riválisának veszélyes szerepét, hogy megmentse szerelmét, a híres színésznőt. Szan Mun „annyira tiszta, hogy még azt sem tudja, milyen egy éhező ember.”
A hányatott sorsú Pak Dzsun Do anyja „eltűnt” – az énekesnőt valójában elrabolták Phenjanba. Befolyásos apja a „Hosszú Holnapok” árvaház, valójában gyermek-munkatábor vezetője.
A fiú itt ízleli meg először a hatalmat, ő dönti el, kik kapnak enni, és kiket küldenek ki külső munkára. Dzsun Do hűségével és éles ösztöneivel magára irányítja az állami vezetők figyelmét, egyre magasabb pozíciókba kerül, és ezzel elindul azon az úton, amelyről már nincs visszatérés.
„A világ leghatalmasabb nemzetének alázatos polgára” – aminek Dzsun Do tartja magát – hivatásos emberrabló lesz, akinek a változó szabályok, az erőszak, az önkény valamint a koreai legfőbb vezetők zsarnoki követelései között kell lavíroznia, hogy életben maradhasson. Amikor eljut a legvégső határáig annak, amit az ember még képes elviselni, vakmerően vállalja Kim Dzsongil riválisának veszélyes szerepét, hogy megmentse szerelmét, a híres színésznőt. Szan Mun „annyira tiszta, hogy még azt sem tudja, milyen egy éhező ember.”
Idézetek:
„Az egész társadalmuk a
megtévesztésre épül!”
„POLGÁRTÁRSAK! Gyűljetek össze a
hangszórók közül, mert fontos hírek következnek! A konyhákban, az irodákban, az
üzemek nagytermében – ott, ahol a hangszórót elhelyezték – tekerjétek fel a
hangerőt!
Hazai híreinkben beszámolunk arról,
hogy a Kedves Vezető, Kim Dzsongil a helyszínen személyesen adott útmutatást a
Tedong-csatorna kimélyítésén dolgozó mérnököknek. Miközben a Kedves Vezető a
kotrógépkezelőknek magyarázott, látták, hogy számos galamb gyülekezett a feje
fölött, s ott lebegtek, hogy Tisztelt Tábornokunk számára biztosítsák a nagyon
is szükséges árnyékot ezen a forró napon. Közöljük a phenjani közbiztonsági
miniszter kérését is, hogy most, a galambfogás fő szezonjában a drótcsapdákat
és hurkokat úgy helyezzék ki, hogy azokat ne érhessék el legfiatalabb
elvtársaink; s ne feledjétek, polgártársak: a csillagbámulás tilalma továbbra
is érvényben van!”
„Egyetlen filmet láttam életemben,
külföldi film volt, szerelmi történet. – Belemártotta a kendőt a meleg vízbe,
és sorra lemosta a forradásai peremét. – Egy hajó volt benne, ami nekiment egy
jéghegynek, és mindenki meghalt.”
„Álmomban Ga parancsnok vagyok. Egész
életemben mások irányítottak, mindig én voltam az, aki megpróbál kitérni mások
újából. De Ga parancsnok az az ember, aki beletapos a gázba.”
A
2015-ös könyvkihívás során olvastam ezt a gyöngyszemet. Bementem egy
könyvesboltba, ahol zsákbamacska könyveket árultak, nagy részben a könyvkihívás
miatt esett a választásom arra a barna csomagra, ami ezt a művet rejtette,
ugyanis a rövid jellemzés a csomagoláson a következő volt: „Ha a 2015-ös
könyvkihívást csinálod, ezzel a művel kipipálhatod a Pulitzer-díjas könyv
kategóriát.” Ha már magában azt látjuk, hogy egy könyv Pulitzer-díjat nyert
akkor az már kecsegtet némi jóval.
Az
ellopott élet egy csodálatosan megrajzolt történt egy világról, amit az
emberiség nagy része nem ismer, mert el van rejtve a szemünk elől és csak a
hozzánk eljutó információmorzsákból tudunk homályos képet alkotni az
Észak-Koreai diktatúra borzalmairól. Hiszen Kim Dzsongil, a Koreai Népi
Demokratikus Köztársaság örökös elnöke olyan gondosan elzárva tartja népét a
világ figyelő tekintete elől, hogy alig hallunk róluk valamit. Az információs
sztráda karanténja teljes a térségben. És minthogy alig van valami halvány
fogalmunk arról milyen is az átlagos Észak-Koreai kispolgár élete nagyon
kíváncsiak vagyunk az ilyen jellegű hírekre, könyvekre. Adam Johnson gondos
idegenvezetőként kalauzolja végig a főszereplő, Pak Dzsun Do életét a diktatúra
rémes útvesztőjében. 
Egy kitalált élet folyását mutatja be, olyan körülmények
között, amelyek sajnos tényleg megtörténhettek, úgymint emberrablások, föld
alatt dolgoztatott árva gyerekek és a még ma is működő munkatáborok a politikai
vagy egyéb bűnöket elkövető foglyok számára. A történet, mint a legtöbb jól megírt
és lekerekített mese Dzsun Do gyerekkorában kezdődik. Sajnos már fiatal korában
megtapasztalhatta kormánya gátlástalanságát, akik először az édesanyától, a
híres énekesnőtől fosztották meg, aki az emberrablók martalékává vált
Phenjanban, majd az édesapjától is, a „Hosszú Holnapok” árvaház befolyásos
vezetőjétől. Apja befolyása lévén Dzsun Do itt kóstolhatott bele a hatalom édes
ízébe, hiszen ő döntött az árvák sorsa felől. Kalandosnak nem mondható
hányatott sorsú életén keresztül betekintést nyerhetünk a diktatúra minden
mocskos kis zugára, hiszen Dzsun Do tapasztalatokat szerez bányamunkásként
sötétben való harcból, emiatt nagy hasznát veszik emberrablások végrehajtásában
is, majd hajós kapitány lesz belőle és végül az Észak-Koreai munkatábort is
megjárja, valamint belebújik Kim Dzsongil legnagyobb vetélytársának bőrébe,
hogy megmentse a gyönyörű Szn Mun és gyermekei életéét, aki a nemzet
színésznőjeként nem csak a népet bűvölte el, hanem Dzsun Do szívét is
meghódította.
Valóban
változatos beszámolót kapunk egy olyan ország életéről, amit az illetékes
vezetőség megpróbál teljes titokban tartani a világ árgus szemei előtt. A
regény azonban nemcsak Dzsun Do szemszögéből mutatja be a diktatúrát. Megvillan
a művészeti vonal Szan Mun képében, a hadsereg szelleme, Ga parancsnok közre
működésével és színre lép egy elemző is, aki a politikai bűnözők
kihallgatásával foglalkozik.
Színes
és rendkívül változatos szemszögből bemutatott eseményeket tár elénk az író,
remekül felépített szerkezeti egységbe szedve. Választékos nyelvi elemei
tényleg átrepítenek a határokon és az olvasó szinte érzi a bányák bűzét az
orrában, hallja a munkatáborokban sínylődő szerencsétlenek sikoltozását és
halálhörgését, a diktatúra mocskát.
