J. A. Redmerski : Ének a szentjánosbogarakról
18:18
Már azon is sokat
gondolkodtam egyáltalán belevágjak-e ebbe a könyvbe. Eléggé megoszlott a vélemény
róla. Végül az győzött meg, hogy az írónőnek már kért fantasztikus könyvét is
olvashattam és reméltem most sem fogok csalódni.
Elias Kline és Brayelle Bates kicsi koruktól
elválaszthatatlanok. Amikor Bray Dél-Karolinába költözik, mindketten
ráébrednek, hogy ártatlan gyerekkori kapcsolatuk már sokkal több egyszerű
barátságnál, így a lány visszatér Georgiába. Egy ideig minden szivárványosnak
tűnik, ám egy sorsdöntő éjszakán szörnyű baleset történik. Elias és Bray
elmenekül. Semmiképpen nem akarnak rács mögé kerülni, és igyekeznek a
szabadságukat a lehető legteljesebb mértékben kiélvezni. Hozzácsapódnak egy
bandához, így a páros vad és vakmerő új élete kiteljesedik. De a problémáik
elől nem futhatnak el.
Amikor utoléri őket a múltjuk, muszáj szembenézniük a
valósággal. Bár a leglehetetlenebb helyzetekből is kiverekedik magukat, Elias
ismeri Bray fájdalmas titkát. A lányt önmagától kell megmenteni, s ez nem
biztos, hogy sikerül…
Idézetek:
„Két
ember képes egymást annyira szeretni, hogy még a halál sem tudja elválasztani
őket, de sohasem hinném, hogy két ember tudja egymást túlságosan szeretni.”
„–
Élni akarok, Bray – jelentettem ki elszántan. – Élni akarom az életemet, veled.
Téged akarlak feleségül venni. Veled akarok megöregedni, és azt akarom, hogy te
legyél a gyerekeim anyja. Élni akarok, de felkészültem a halálra. Érted?”
„–
Szeretlek, Bray – súgtam, arcomat a mellébe fúrva. Szerettem volna hallani a
szívverését. – Úgy szeretlek, hogy fel sem tudod fogni.”
„Amikor
tudod, hogy meg fogsz halni, onnantól kezdve nincs vesztenivalód.”
„Az a
festmény jutott eszembe, amely az életünket ábrázolná. Fekete-fehér, és
folyamatosan telik meg színekkel, amint életünk egyes momentumai kibontakoznak,
és azzá változtatnak minket, akik ma vagyunk”
˜ ̊ ˜
Már maga a
cím is magáért beszél. A szentjánosbogarak a történetben döntő szerepet fognak
játszani, hiszen egy kapcsolat kezdetét és talán a végét is jelenti. Elias és
Bray kapcsolata nagyon régre nyúlik
vissza, két gyermek, akik között kialakult
egy nagyon mély és szoros kötelék. S ez a kapocs lesz, amely megmenti őket. Elias
tudja, hogy abban a pillanatban beleszeret, abba a sötéthajú copfos lányba,
amikor megpillantja, de mennyi idő kell, hogy érzéseit bevallja és kapcsolatuk
a barátságnál egy magasabb szintre lépjen?
Bray a
törékeny lány, aki a vadóc és lázadó jellem mögött súlyos titkokat hordozz.
Brayelle lelkileg instabil és a szülei hideg viselkedése sem segít az
állapotán. A poklok poklát éli meg, de az életében egy biztos pont mindig lesz.
Az egyetlen ember ugyanis, akit semmilyen körülmények mellett sem képes elmarni
maga mellől, az Elias, mert ő a lányt minden hibájával együtt szereti, de
kérdés mennyit bír ki ez az érzés?
Jól ismert
mondás, hogy a szerelem vakká tesz. Felmerül a kérdés, meddig megy el az az ember,
aki mindennél jobban szereti a párját. Gyilkosság, halál, hazugság? Súlyos
tettek, de amikor tudod, hogy te vagy az egyetlen támasz, te vagy az erősebb, s
talán te vagy a megoldás is, nincs más lehetőség, mint vállalni a hős szerepét.
A könyv
nagy részében zavart szleng használata, de rá kellett jönnöm, hogy ahhoz az
életvitelhez, amit Elias és Bray képviselt mindez hozzátartozik. Fiatalok, akik
menekülnek, egyik rosszból a másikba csöppenek.
Igazából kétes érzéseim vannak a könyvvel, nem
tudom azt mondani rám, hogy imádtam, de azt se, hogy nem. Voltak zavaró
tényezők számomra és a Soha határával szemben, hiányzott a varázs. DE! Rá
kellett jönnöm, hogy ez a könyv egy fájdalmas valóságot tár a szemünk elé. A
történet második fele, pedig kárpótol mindenért, amit hiányoltam. Megismerhetünk
olyan fiatalokat, akik a sorsuk egy rossz döntése miatt a helyes útról a szakadék
felé veszik az irányt. Tanulhatunk egy olyan szerelemről, amely igenis képes
minden rosszat átvészelni, és akár az életet is megmenteni. A legfontosabb
pedig, amit megtanít ez a könyv, hogy mindig van MÁSODIK ESÉLY egy teljes
életre.
Értékelésem:
0 megjegyzés