Le Monde des Livres

Keri Smith : Nyírd ki ezt a naplót #3

15:06

Újabb oldalakat töltöttem ki és egyre csak telik az én naplóm is. Bár az enyémnek még messze a vége, de már újabb Nyírd ki ezt a naplót jelenik meg a Maxim Kiadó jóvoltából. Addig is újabb ötleteket hoztam nektek .

Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalak száma: 224
Kiadás éve: 2016

www.olvas.hu

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!

1. Először is kidíszítettem a borítót. Nemrég szereztem be ezeket a csillogó ragasztószalagokat és úgy gondoltam ezzel jól fel lehetne dobni a sötét borítót. Különböző mintákat, formákat vágtam ki és ragasztgattam fel. Nekem nagyon tetszik a végeredmény.

2. Az előzőhöz kapcsolódik, hogy a címoldalt is ki kell dekorálni. Itt nem igazán vittem túlzásba a dolgot, különböző élénk színekkel színeztem ki a betűket, bár lehet később még tovább alakítgatom ezt az oldalt is.

3. Észre vettétek mennyi feladatban szerepelnek vonalak. Ez most is így volt, elővettem az összes filcemet, vékonyat, vastagat és egyszerűen elkezdtem húzgálni. A végeredmény pedig elég élénkre és mozgalmasra sikeredett.

4. Újabb feladat, ahol firkálni kell. Itt se tettem mást, mint élveztem, hogy szabadon firkálhatom a lapot. Festék, filctollak, pasztellkréta és zsírkrétákat használtam az elkészítéséhez.

5. Egy kis rongálás következik. Hogy milyen érzés volt kitépni egy lapot és összegyűrni? Túl könnyű, de komolyan. Hiszen már megtörtem a könyv gerincét, fellógattam, megsétáltattam. Hidd el ezek után ez a feladat csak egy a sok közül, már nem azon aggódsz, hogy mit is tettél a könyvvel.

6. Hiába kellett ebben a feladatban ollóval nekiesnem a könyvnek, azt hiszem sikerült egy olyan megoldást találnom, amely még jól is mutat.

7. Talán ez volt a legviccesebb feladat az eddigiek közül. Nem tudok szépen írni bal kézzel és ez meg is látszik, bár a rajzolás még elég jól ment. Korábban kellett egy ideig bal kézzel írnom, de hát ki akar szenvedni, amikor tudja, hogy semmi szép nem sülhet ki belőle.

8. Kapcsolj be egy zenét, vegyél a kezedbe különböző tollakat, ceruzát vagy filctollat és legyél te a zenekar dobosa, vagyis ezt a feladatot így lehet a legélvezetesebben végrehajtani. Komolyan, ha még nem csináltad meg, akkor próbáld ki. Hidd el élvezni fogod.

9. Nehezen tudtam volna pecséteket gyűjteni, úgyhogy én pecsételtem, mégpedig a körömlakk gyűjteményemből. Színmintát készítettem, ami nekem nagyon tetszik. Itt az újabb bizonyíték, hogy nem kell minden feladatot szó szerint értelmezni, enged szabadjára a fantáziád.

10. A gimis éveimre emlékeztetett ez a feladat, mert a könyveimet sokszor dekoráltam, ha unalmas volt egy-egy óra.

11. Szeretek varrni, és eredetileg nem ezt szerettem volna megvalósítani, de végül egy egész hangulatos képet sikerült összehoznom. Tollakat varrtam fel az oldalra, majd a fűzőt készítettem el és végül egy sárga fonál segítségével csillagokat hímeztem az égre.

12. A sikáld meg utasítást szó szerint véve elővettem a kefét és megsikáltam ezt az oldalt, mint a szakadás szemlélteti egy kicsit erősre is sikeredett.

13. Nem tudjátok meddig kerestem egy újságot, hogy beragasszam ide, később azonban rájöttem, hogy egy tucat van a szekrényemben. Így az egyikből kitéptem az egyik oldalt, majd beragasztottam, ahogy azt a feladat is kéri.

14. Végezetül, meghirdetném ezt az oldalt. Kommentben lehet licitálni, akinek nem jön be a minimál stílus, ne aggódjon díszítést is kaphat, amiért nem számolok fel magasabb árat. Ki szeretne, egy oldalt az én naplómból? Várom a jelentkezőket!

Várható megjelenések - Szeptember

13:43

Sarah MacLean : Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

13:44

A nyáron többször fordult elő, hogy nem igazán találtam, azt a könyvet, amire igazán vágytam, ezért inkább más elfoglaltságot kerestem magamnak. Valahogy ezen a héten is így volt, de mégis bennem volt, hogy csak kellene valamit olvasni, szerencsére a könyvespolcomon csücsült ez a fantasztikus könyv.

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Idézetek:

„– Én egy herceg vagyok! Hogyan lehetséges az, hogy ez a cím a világon mindenütt megnyitja az ajtókat előttem, de ebben a családban csak a hátrányomra válik?”

„És most is elárasztotta az az ismerős vágy, amit a férfi közelsége váltott ki belőle.
A vágy, hogy lerántsa róla a maszkot, és megnézze, mi rejtőzik alatta. Kétszer már megpillantotta nélküle”

„Születésem óta egy rideg, érzelmektől és szenvedélyektől mentes életre készültem, amelyben csak az egyszerű örömök kapnak helyet. Aztán jöttél te… mindennek az ellentéte. Te gyönyörű, okos és bátor vagy, hihetetlen szenvedéllyel éled az életet, a szerelmet, és mindazt, amiben hiszel. Megtanítottál arra, hogy amit eddig fontosnak tartottam, amit hajszoltam, amibe kapaszkodtam, az mind értéktelen. Olyan életet szeretnék, amilyen a tiéd: harsány, érzelemdús, bonyolult, csodálatos és boldog életet.”

„Soha nem gondoltam, hogy valaha ilyesmit fogok mondani, de a szerelem nem olyan rossz dolog, mint egykor hittem. Ha rád talál, akkor remélem, hogy nem fogod kapásból elutasítani.”

„Meg akartam mutatni nekik, hogy különb vagyok náluk, miközben attól féltem, hogy pontosan olyan vagyok, amilyennek gondolnak.”

Már olvashattátok az előző két könyvről a véleményem és ezáltal tudhatjátok, hogy az első részért, oda és vissza voltam, abszolút kedvencem lett, azonban a második rész egy kicsit alul múlta a testvérét, ugyanolyan szerethető, de hiányzott belőle a varázs, ami magával ragad. A tizenegy botrány egy herceg meghódításához, viszont újra felvette a harcot, ugyanis egyszerre volt szenvedélyes, botrányos, humoros és olykor szívbe markoló.

Juliana Fiori, egy ízig, vérig olasz nő, aki nem riad vissza, hogy botrányaival felrázza az angol konzervatív előkelőségeket. Mégis ebben a vad nőben is ott a gyengeség és olykor igencsak összefacsaródott a szívem, hiszen nem lehet elég erősnek lenni, ahhoz, hogy tudd sohasem fognak teljes mértékben befogadni és önhibádon kívül is szenvedned kell. Imádtam azt a karaktert, amit az írónő megteremtett. Érzéki, vad, tüzes és szeretetre éhes tulajdonságok egyvelegéből kapjuk meg ezt a hihetetlen olasz gyökerekkel rendelkező fiatal nőt, akihez persze társul egy sármos és ellenállhatatlan férfi is. Simon Pearson, Leighton hercege azonban a tökéletes angol úriember és mindenben a tökéletességre törekszik. A botrányok azonban senkit sem kímélnek. Simon a történet folyamán egy hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül és én nem tudtam, nem szeretni, már a könyv elejétől kezdve. Hiába ő a Hencegő herceg, mégis Juliana felé olyan megnyilvánulási voltak, amelyek rabul ejtik a női olvasók szívét.

A történet inkább háttérbe szorul és a két szereplő kerül előtérbe. Juliana hiszi, hogy megtalálja a szenvedélyt a hercegben és be is bizonyítja, hogy nem lehet nélküle élni. Mégis örülök, hogy nem ezen volt a hangsúly, mert szinte sodródtunk az eseményekkel és nem éreztem egyszer sem erőltetnek a történet előrehaladását. Izgalmas, érzelmes és vicces. Minden, amely egy tökéletes kikapcsolódáshoz szükséges. Mégis nehezen lehet megfogalmazni, mi is az, amely ennél a könyvnél magával ragadja az olvasót. Én nem igazán tudtam letenni és ennek egy késői lefekvés lett az eredménye. Egyszerűen magához láncol a történet. Az angol bálok fényűzése és olykor árnyoldala, a régi szereplők visszatérése, a váratlan fordulatok. Mégis leginkább Julianna karaktere ragadott magával és mindennél jobban akartam, hogy ez a lány végre megkapja a boldogságot és egy szerető családdal végre rájöjjön, ő nem lesz olyan, mint az édesanyja.

A történelmi romantikusoknak mindig megvan a varázsa, de nehéz olyat alkotni, amely abszolút elnyeri az olvasó szívét. Nálam Julia Quinn az etalon, de úgy érzem Sarah MacLean ugyancsak felzárkózóban van. Nagyon remélem, hogy sok könyvet olvashatunk még tőle. Ugyanis karakterei szerethetőek és izgalmasak, a történetei pedig szenvedélyesek, fordulatosak és olykor botrányosak. De kell ennél több, egy tökéletes szórakozáshoz?

Értékelésem:

Kiera Cass : The Crown – A korona

15:21

Akik szerették a Párválasztó széria első részeit, azok nagyon várták már, hogyan is fog zárulni ez a hosszúra nyújtott sorozat. Őszintén nekem is nehezen sikerült elszakadnom America és Maxon történetétől, de mégis vannak bennem kételyek, hogy kellett-e a folytatás.

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.

Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is beleszerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.

Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.

Idézetek:

„Szerelem. Gyanítottam, hogy a ruhákhoz hasonlóan ez sem illik ugyanúgy két különböző személyre. Még mindig nem igazán tudtam, mit jelent számomra a szó, ám éreztem, hogy inkább előbb, mint utóbb, de én is teljesen meg fogom érteni. Már csak az volt a kérdés, hogy elégedett leszek-e a meghatározással.”

„Könnyen belátható, hogy senkit sem kényszeríthetek arra, hogy úgy bánjon másokkal, ahogy kellene. Ez lelkiismeret kérdése.”

„A falnak támaszkodva a könnyeimmel küszködtem. Én voltam a királynő. Nem akadt senki, akinek a hatalma az enyémhez lett volna mérhető. És még éltemben sosem éreztem ennyire magam ennyire tehetetlennek.”

„Az igazság azonban az, hogy a szerelem épp annyira végzet kérdése, mint tervezésé, épp oly szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog.”

Míg Eadlyn történetének első része belopta magát a szívembe, de sokak már ezt is feleslegesnek találták, de én élveztem az új felállást és örültem, hogy kaphatok még egy kis időt a kedvenc szereplőimmel. Bár Eadlyn személyiségét lehetett támadni, úgy hiszem egy igazán szerethető karaktert kaptunk az írónőtől. A befejező rész azonban igencsak kidolgozatlanra sikerült és a legnagyobb baj vele, hogy hiányérzetet hagy maga után.

Egy drámai fordulattal ért véget a Koronahercegnő, amely igencsak nagy izgalmakra adott okot. Mindezek mellett ott volt a legnagyobb kérdés is: Kit választ Eadlyn? Ezzel kapcsolatban is ellentétesek az érzéseim, hiszen nem az a fiú nyert, akinek én szurkoltam, ez nem is akkora baj, de szerintem az írónő, olyan fordulatot akart vinni a Párválasztóba, amely meglepetésként éri az olvasót, azonban nem igazán volt ez a szál kidolgozva. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha Eadlyn és a kiválasztott fiú kapcsolata jobban fel van építve. Esetleg több jelenetet is szentelhetett volna nekik az írónő. A másik olyan, amiért haragszom kicsit, hogy az utolsó tíz oldalon akart az írónő minden szálat elvarrni, így egy meglehetősen zsúfolt befejezést kapunk, és nem Eadlyn érzései kerülnek a középpontba. Emellett nagyon sok olyan szál volt, amelyről szerettünk volna többet megtudni, de ezáltal nem volt rá lehetőségünk.

De nem akarok senkit elkedvteleníteni a történettől, ugyanis megvannak a könyvnek azon részei, ami belopják magukat a szívünkbe. Újabb részleteket tudunk meg America és Maxon életével kapcsolatban, Ahren visszatér és több titkokra is fény derül, amelyet nem is sejtettünk az előző részekben. A legfontosabb, hogy az egész Párválasztó hangulat feleleveníti, miért is szerettünk bele ebbe a sorozatba.

Eadlyn karaktere hatalmas jellemfejéledősen megy keresztül, ugyanis a megismert elkényeztetettet hercegnő a könyv végére egy magbiztos, határozott nő lesz, aki képes meghozni a megfelelő döntéseket, céltudatos és nem fél átvállalni a legnehezebb feladatokat se. A legfontosabb azonban, hogy a saját boldogsága mellett, a mások életére is figyelemmel lesz. Úgy bizony egy olyan Eadlynt kapunk, akit Illéa népe is szeretni fog.

A kételyeim ellenére mindig jó elmerülni ebben a világban és valószínűleg újra fogom majd olvasni, hiszen a Párválasztó, az egyik kedvencem sorozatom. Nem biztos, hogy erre a befejezésre vágytam, de lehetett szeretni az új szereplőket, és ha Americából és Maxonból kapok egy újabb kis darabot, akkor mindent megér. Kiera Cass egy különleges világot teremtet meg és én kíváncsian várom a legújabb dobásást.

Értékelésem:

Keri Smith : Nyírd ki ezt a naplót #2

14:06

Újra nekifogtam és újabb oldalakat nyirbáltam, illetve töltöttem meg élettel és játékossággal. Szeretek ezzel a könyvvel foglalkozni, ugyanis teljesen kikapcsol. Nem törekszem arra, hogy egy mesterművet alkossak minden oldalon, de jó érzés, ha néha utat engedek a kreativitásomnak és megszegek egy-két szabályt.

Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalak száma: 224
Kiadás éve: 2016

www.olvas.hu

1. Talán még az első alkalommal kellett volna ezt az oldalt megmutatni. Egy egyszerű feladatnak tűnik, hogy beszámozzuk az oldalakat, de úgy éreztem egy kicsit tovább játszok vele. Úgyhogy ez a színkavalkád született meg belőle, amit nagyon imádok az élénk színei miatt, egyszerűen jó ránézni, mert vidámságot kelt.

2. Hogy ne csak pontokat kelljen átszurkálnom, így előbb lufiakt festettem fel a pontok helyére. Majd, mint egy kisgyerek céloztam és nekiestem kilyukasztani őket. Elmondhatom, így nagyobb móka volt és ennek az oldalnak is imádom a színeit. Igyekeztem a feladathoz megfelelő vidám és harsány színeket találni.

3. Bizony ezt az oldalt láthattátok már, de akkor is hangsúlyoztam, hogy a rombolásommal ne m ért minden véget, ugyanis a tépet csíkokból is lehet valami nagyszerűt alkotni. Így született meg négy színnel ez az oldal. Talán az egyik kedvencem is lett ezáltal.

4. Körök. A végtelenséget szimbolizálva. Kicsit, nagyok, vagy még nagyobbak. Egyszerűen fogtam egy körzőt, majd köröket kezdtem rajzolni, minden koncepció nélkül. Végül megerősítettem a körvonalakat és kiszíneztem őket.

5. Ez az oldalnak a terve már akkor megszületett a fejembe, amikor először megláttam az utasítást. Viszont sokáig gondolkodtam, melyik szó is kerüljön végtelenül sokszor leírva erre a lapokra. Végül a SZERETET szóra esett a választásom, hiszen ez az egyik legszebb magyar szavunk és nem mellesleg a jelentése is különleges. Hiszen a szeretet minden pillanatban jelen van az életünkben.

6. Nekiültem és készítettem egy színes fonalokból álló „pórázt” ennek a naplónak. Majd fogtam a könyvecskémet és sétálni mentünk. Érdekes volt az az egy biztos, kicsit olyan érzés, amikor kilöknek a komfortzónádból. Volt köztetek, aki esetleg nyilvánosan is sétálni vitte az új házi kedvencét? Én bevallom, csak a házon belül kerítettem sort erre a feladatra.

7. Igen, most már a naplóm úgy illatozik, mint én. Ugyanis az egyik kedven illatommal itattam át ezt az oldalt. És igen mikor itt kinyitom, mindig megcsap ez a fantasztikusan finom parfüm illat. Azt hiszem sokszor fogom még szagolgatni. Remélem senki sem fog bolondnak nézni, ha mélyet szippantok majd a naplóból.

8. Aki még most kezdi kinyírni a saját naplóját, annak azt tudom ajánlani, ez a feladat az elsők között legyen, ugyanis, az oldalak már nem akartak úgy egymáshoz simulni, hogy könnyen kidíszítsem a könyv éleit is. Kicsit megküzdöttem a feladattal, de azért összességében elégedett vagyok a végeredménnyel.

9. Igencsak rongálós bejegyzés született most, nem elég, hogy megsétáltattam a könyvet, de keresztül csúsztattam egy hosszú folyosón. Nem, nem egyszer. Ha már rongálunk, akkor tegyük azt teljes erőbedobással és még nincs vége.

10. Felakasztottam. Jól hallottátok, fogtam a kis pórázon keresztül a naplót és meghintáztattam. Jobbra- balra és vissza. Persze néha odaütközött a falnak, asztalnak. De végül is ez volt a feladat, nem?

Remélem élveztétek ezt a bejegyzést is. Köszönöm a Maxim Kiadónak továbbra is, hogy kinyírhatom a saját naplómat.

Pages

Keri Smith : Nyírd ki ezt a naplót #3

Várható megjelenések - Szeptember

Sarah MacLean : Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Kiera Cass : The Crown – A korona

Keri Smith : Nyírd ki ezt a naplót #2

Üdvözöllek a blogon!

About me

Most olvasom

Megtalálsz Facebookon

Instagram

Rendszeres olvasók

Támogatóim

Most popular

Blog Archive

Instagram