Jodi Picoult: Vezeklés
9:33
Nagyon
szeretem Jodi stílusát, mindig képes valami egyedit alkotni. Történetei
rendszerint mély érzelmeket és fontos kérdéseket boncolgatnak. Minden könyve megérint, és örökre emlékezni fogsz a bennük szereplő szavakra. A Vezeklés című könyv pedig egyszerűen letaglózóan
szívszorító és megdöbbentő.
Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni
édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő
csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De
egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet
kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember,
akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem
között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi
körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?
Idézetek:
„Talán ezt a legnehezebb megérteni: hogyan válhat
mindennapossá a legszörnyűbb borzalom is.”
„…abban hiszünk, amiben akarunk, vagy amiben
éppen kell. Ennek szükségszerű folyománya, hogy nem szívesen látunk meg olyan
dolgokat, amelyeket nem szeretnénk, ha léteznének.”
„– Amikor először hoz olyan döntést, ami
ellenkezik minden erkölcsi elvével, az a legnehezebb. Másodszor már nem annyira
nehéz, s erről valamivel jobban is érzi magát, mint először. És így tovább.
Mégis, akármeddig felezi a bűntudatot, megmarad utána ez a keserű íz, amit
mindig a gyomrában érez, valahányszor arra a pillanatra gondol, amikor nemet is
mondhatott volna.”
„Aki elég soká rejtőzködik szellemként az
emberek között, eltűnhet anélkül, hogy bárki észrevenné. Az emberi természet
része, hogy jelet akarunk hagyni magunk után.”
„Már nem ismerem azt a másik nevet. Az a személy
számomra olyan, mintha soha nem is létezett volna. Ami
persze nem igaz. Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy
szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk - melyiknek engedjük, hogy a
másik fölé kerekedjen.”
˜ ̊ ˜
Sokáig
gondolkodtam miután befejeztem a könyvet, hogyan is fogom én visszaadni ennek a
történetnek a hangulatát, a tanulságát és a fájdalmát. Nem tudom léteznek-e
megfelelő szavak arra, amit ez a könyv bemutat az olvasó számára. A Rejtelmes
fülszöveg nem is sejteti az olvasóval, hogy milyen történetet is takar ez a
könyv, a borító szintén nem utal arra, hogy ez a könyv mennyi fájdalmat és
kegyetlenséget fog tartogatni. A nagy kérdés pedig Átírhatja a múlt a jövőt?
Sok
könyvel ellentétben, most nem rohantam az olvasással, talán nem is tudtam
volna, hiszen szükségem volt kisebb szünetekre, hogy képes legyek mindazt
feldolgozni, ami ebben a könyvben megjelenik. Sokszor azt éreztem, hogy a
kegyetlenségek teljesen padlóra küldenek engem is, a könnyeim pedig akaratlanul
is kicsordultak. A váratlan fordulatok egy pillanatra sem engedték, hogy
fellélegezzek, sokszor olyan váratlanul és sokkolóan ért egy-egy titok, hogy
meg kellett állnom néhány lélegzetvételnyi szünetre. A
könyvben egyszerre fut a múlt és jelen története és egy harmadik „mese”.
Sokszor nem tudtam eldönteni, melyiknek várjam a folytatást. Mindegyikben volt,
ami magával ragadott, mind a három történetnek megvolt a maga mondanivalója.
Vegyük
Sage-t és az általa képviselt jelent. Sage elvesztette édesanyját, s mindezek
mellett egy korábbi autóbaleset következtében arcát egy sebhely borítja. A lány
visszahúzódó, nappal szinte soha nem látni, amihez a munkája is hozzájárul.
Sage, ugyanis pék. A sütés olyan számára, mint a gyógyír. A biztonságot nyújtja neki a sült tészta illata, a dagasztás folyamata, vagy éppen az alapanyagok
pontos, meghatározott kiválasztása. Ő így menekül. Egészen addig, míg Josef fel
nem borítja az életét és olyat kér a lánytól, amely mindent megváltoztathat!
Nagy
dilemmát okozott, hogy eláruljam-e, hogy ki is valójában Josef. Nehéz, hiszen
az égész történet rá épül, de mégsem teszem. Megpróbálom úgy bemutatni, hogy ne
derüljön ki az ő titka, hiszen, akik hozzám hasonlóan nem néztek tüzetesen
utána, miről is fog szólni ez a könyv, azoknak, szeretném, hogy ugyanolyan
érzés legyen felfedezni, az első nagy titkot a könyvben, mint amilyen nekem
volt szembesülni vele.
Josef,
hatalmas titkot hordozz magában. Egykori férfi, szörnyű tetteket követet el.
Mindezért vezekel közel 70 éve. De
meglehet bocsátani a világ legnagyobb bűnét? Van joga Sage-től elvárni, hogy
segítsen neki? Egészen az utolsó oldalig elítéltem. Arra gondoltam,
egy ilyen embernek bűnhődnie kell a tettei miatt. S soha nem érdemel
megbocsátást. De minden egy szempillantás alatt fordul meg, elég egy mondat és
máris átértékelsz mindent. Az igazság talán valóban megbocsátható!
A
történet harmadik főszereplője Minka, Sage nagymamája. Minka egykoron megjárta
a poklot, amiről nem beszélt soha sem. Az ő kis története viszont megtanítja
az embernek azt, hogy a legapróbb dolgok válnak kincsé az ember számára. Hogy a
remény, megmentő lehet a legnehezebb helyzetekben is. Mi szükséges, hogy túléld az élet legnagyobb kegyetlenségét? A hit,
amely ebben a fiatal lányban élt akkor, megmentette őt. Viszont örökre
megtanította, hogy a bizalom és az élet nagyon is törékeny.
Mindenkinek
olvasni kellene ezt a könyvet. Igenis az ilyen könyveket kellene minden diáknak
olvasnia. Talán jobban megértenék mi történt a történelem során. Mindenki, aki
olvassa ezt a könyvet legalább néhány percre elgondolkodik azon, hogy milyen
szerencsés is az ő élete. S megérti, hogy milyen szörnyűségeket kell –
legtöbbször igazságtalanul- elszenvednie az embereknek. A múlt kitörölhetetlen,
de a jövőn még van esély változtatni.
Értékelésem:
0 megjegyzés