Tudom, hogy szeretitek az ilyen
bejegyzéseket. Úgyhogy kitaláltam 10 különböző tulajdonságot, ami igencsak
megnyerő egy férfiban és ehhez igyekeztem karaktereket csatolni. Valószínű,
hogy egy-két karakter feltűnt már régebbi posztokban is, de ha valaki belopta
magát a szívembe, nehéz megfelejtkezni róla.
Ő az a karakter,
akinek a humorától egyszerűen oda- vissza vagyok érte. Mindig képes megnevettetni
és igen, mindenkinek ilyen humorral kellene rendelkeznie.
Legalább olyan jól
nézett ki,mint a tévében.Sőt így élőben mellbevágóan szexi volt. Az a parázsló,
mégis játékosan csillogó szeme… és az a mosoly…
„Cinder458: Mindig
meghallgatlak. Csak nem mindig értek egyet veled. Mondhatni, soha.
EllaAzIgaziHős: Ez azért van, mert ostoba és sekélyes vagy, ifjú druida herceg.
Cinder458: Kihagytad a jóképűt.
EllaAzIgaziHős: És a beképzeltet.
Cinder458: Jaj, hogy mennyire hiányzott, hogy valaki állandóan nyesegesse az egómat!
EllaAzIgaziHős: Ilyen túlburjánzás mellett a feladat majdnem lehetetlen, de minden tőlem telhetőt megteszek.
EllaAzIgaziHős: Ez azért van, mert ostoba és sekélyes vagy, ifjú druida herceg.
Cinder458: Kihagytad a jóképűt.
EllaAzIgaziHős: És a beképzeltet.
Cinder458: Jaj, hogy mennyire hiányzott, hogy valaki állandóan nyesegesse az egómat!
EllaAzIgaziHős: Ilyen túlburjánzás mellett a feladat majdnem lehetetlen, de minden tőlem telhetőt megteszek.
Cinder458: Én is
szeretlek, Ella. A világon a legeslegjobban. Sajnálom, hogy haragszol rám.
EllaAzIgaziHős: Biztos elmúlik. Idővel.
Cinder458: Tudom. Ezért nem aggódom. Hisztizz, ahogy egy rendes lányhoz illik, aztán hívj, ha újra szeretsz!
EllaAzIgaziHős: Gyűlöllek.
Cinder458: Dehogy gyűlölsz. Jó éjt, Ella.
EllaAzIgaziHős: Jó éjt, Cinder
EllaAzIgaziHős: Biztos elmúlik. Idővel.
Cinder458: Tudom. Ezért nem aggódom. Hisztizz, ahogy egy rendes lányhoz illik, aztán hívj, ha újra szeretsz!
EllaAzIgaziHős: Gyűlöllek.
Cinder458: Dehogy gyűlölsz. Jó éjt, Ella.
EllaAzIgaziHős: Jó éjt, Cinder
Drew Evens -
Egyszerűen imádom
Drew karakterét. Hiszen kapunk egy ironikus hangvételt, egy jókora egóval
megáldott pasit, aki nem fél kimondani a véleményét, a gondolatai csak a nőkön
járnak, és mint mindig ő is ellenállhatatlanul sármos.
Általában nem így nézek ki. Illetve ez nem is én vagyok.A való életben
ápolt, tükörsimára borotvált férfi vagyok, akinek már többen mondták, hogy a
kétoldalt hátranyalt, fekete hajával veszélyes, de profi benyomást kelt. Az
öltönyeimet szabónál csináltatom, a cipőm többe kerül, mint az önök lakbére.
„Én személy
szerint Ádámot okolom érte. Hiszen annak a fickónak tényleg a lábai előtt
hevert a világ. Pucéron flangálhatott egész nap, és ott volt neki egy bombázó,
aki kielégítette minden szeszélyét. Szívből remélem, hogy legalább finom volt
az az alma, mert velünk, többiekkel jól kicseszett miatta. Mert nekünk most
melóznunk kell azért, ami neki csak úgy megvolt. Illetve, ha az én esetemből
indulunk ki, azon kell igyekeznünk, hogy a világért se akarjuk, amit akarunk.”
Rafe -
Szükségünk van nőknek, egy olyan
férfi karakterre, aki mindent hajlandó megtenni a szeretet nőért. Rafe mindenen
át követi a szerelmét, és nem riad meg a harctól sem.
… napszítta, sötét hajával és
felhorzsolt kezével sokkal számítóbbnak tűnt, mint a városi halászok. Valami
szokatlan merészség is sugárzott róla, a tartásából, mintha minden lépését
tökéletesen magabiztosan tenné meg. Ami a kezét illeti, efféle karcolásokat
számtalan módon lehet szerezni, nem csak horgoktól és kopoltyúktól. Magam is
számtalanszor megsebeztem a kezemet az ideúton, amikor tüskebokrokba kaptam.
Igaz, a haja hosszú volt és fésületlenül hullott a vállára, ám meglehet, csak
nehéz útja volt, és nem talált semmit, amivel hátrakösse.
„A tenyerem
csattanása az arcán visszhangot vert a helyiségben.
Felemelte a kezét, megdörgölte az arcát, és oldalra fordította a fejét.
– Be kell vallanom, nem éppen efféle fogadtatásra számítottam, miután annyi kilométeren át loholtam a nyomodban a kontinensen keresztül. Nem térhetnénk vissza a csókolózós részre?
Felemelte a kezét, megdörgölte az arcát, és oldalra fordította a fejét.
– Be kell vallanom, nem éppen efféle fogadtatásra számítottam, miután annyi kilométeren át loholtam a nyomodban a kontinensen keresztül. Nem térhetnénk vissza a csókolózós részre?
Imádom a régi korokban játszódó történeteket, így mindenképp kellett a
listába, egy igazi úriember.
Beszélgetőtársa ugyanis a sármos, elképesztően jóképű Ralston márki
volt, London egyik Legmegátalkodottabb szoknyapecére. Rossz hírét csak tetézte
a Callie-re villantott komisz mosoly. Magas, széles vállú, sűrű sötét haja van,
amely szinte minden nőben azt a vágyat ébreszti, hogy megsimogassa, szeme kék,
akár a Földközi-tenger, amelyen Odüsszeusz húsz évig hajózott. Karakteres áll,
rajta egy gödröcskével, amely a mosolyával feltűnőbbé válik, a mosolya pedig
egyszerre romlott és derűs.
„ Mit akar tőlem, mylord?
– Érdekes kérdés – mondta a férfi talányosan, majd hozzáfűzte. – Beszélni akarok magával. – Hirtelen úgy érezte, hogy Oxford a kisebbik rossz.
– Most nem érek rá. Talán máskor. Nem egyedül jöttem. – Hirtelen elfordult, hogy mielőbb távozzon.
– Úgy tűnik, hogy a kísérője magára hagyta – mondta Ralston ironikusan. – Nem engedhetem, hogy egyedül vágjon át ezen a tömegen. Ez nem lenne méltó egy úriemberhez.
Elborította a düh. Nem tudna már végre békén hagyni?
– Ja persze, semmiképpen nem szeretné, hogy folt essen az úriemberségén – mondta cseppet sem tárgyilagos hanglejtéssel. – Ne aggódjon, mylord. Biztos, hogy Oxford hamarosan visszajön.
– Ebben a tömegben? Ebben igazán nem bízhatunk.
Ettől a férfitől tényleg meg lehet őrülni. Callie most már szó nélkül ott akarta hagyni, de akkora volt a tülekedés, hogy megmoccanni se tudott. Mérgesen dobbantott.
– Ezt direkt csinálta – mondta duzzogva.
– Azt akarja mondani, hogy én csábítottam ide ezt a sok embert, hogy csapdába csaljam magát?
– Abszolút kinézem magából.
– Érdekes kérdés – mondta a férfi talányosan, majd hozzáfűzte. – Beszélni akarok magával. – Hirtelen úgy érezte, hogy Oxford a kisebbik rossz.
– Most nem érek rá. Talán máskor. Nem egyedül jöttem. – Hirtelen elfordult, hogy mielőbb távozzon.
– Úgy tűnik, hogy a kísérője magára hagyta – mondta Ralston ironikusan. – Nem engedhetem, hogy egyedül vágjon át ezen a tömegen. Ez nem lenne méltó egy úriemberhez.
Elborította a düh. Nem tudna már végre békén hagyni?
– Ja persze, semmiképpen nem szeretné, hogy folt essen az úriemberségén – mondta cseppet sem tárgyilagos hanglejtéssel. – Ne aggódjon, mylord. Biztos, hogy Oxford hamarosan visszajön.
– Ebben a tömegben? Ebben igazán nem bízhatunk.
Ettől a férfitől tényleg meg lehet őrülni. Callie most már szó nélkül ott akarta hagyni, de akkora volt a tülekedés, hogy megmoccanni se tudott. Mérgesen dobbantott.
– Ezt direkt csinálta – mondta duzzogva.
– Azt akarja mondani, hogy én csábítottam ide ezt a sok embert, hogy csapdába csaljam magát?
– Abszolút kinézem magából.
Matt Wattkins -
Matt egy
tipikus tudós beállítottságú srác. Nagyon szereti a tudományokat és más azon kívül nem
igazán érdekli, de azért neki is van egy
érzelmes oldala és ennek a kombinációja teszi őt ellenállhatatlanná.
Magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe
lógott. Sápadt bőre tudatta a lánnyal, hogy nem sokat járt napon a nyáron, a
pólójára vetett pillantás magyarázatot is adott erre. Az a felirat állt rajta:
Nietzsche a haverom. Nyilvánvalóan nem volt a menő bandával lógó srác, és Julie
azt gyanította, egész nyáron a könyvtárban gubbaszthatott. De volt olyan
kedves, hogy félbehagyja, bármit is csinált éppen, és eljöjjön a lányért.
„– Á! Filozófiai elmélkedések és
talányok? Én kezdem. Bizonyítsd be, hogy nem a képzeletem szüleménye vagy!
– Nagyon vicces.
– Számítógépes szimulációban vagyok? Egy ajtó mindkét irányba nyílik? Hogy lehet a semmiből valami? Honnan tudod, hogy egy vonal egyenes?
– Matt, ne már! – kacagott Julie.
A fiú örömmel hallotta a nevetését, és bármit megtett volna, hogy Julie továbbra is mosolyogjon, boldog legyen. Ez a lány elragadó volt, vicces és mindenekfölött a barátja.
– Ha az állatok maguk szeretnének étellé válni, akkor okés, ha megesszük őket? Ha az idő megállna, aztán újraindulna, észrevennénk egyáltalán? Ha többször egymás után halálra rémülünk, az előbb-utóbb tényleg végzetes lehet? Mit jelent a kreacionizmus? Mi számít etikusnak?
– Nagyon vicces.
– Számítógépes szimulációban vagyok? Egy ajtó mindkét irányba nyílik? Hogy lehet a semmiből valami? Honnan tudod, hogy egy vonal egyenes?
– Matt, ne már! – kacagott Julie.
A fiú örömmel hallotta a nevetését, és bármit megtett volna, hogy Julie továbbra is mosolyogjon, boldog legyen. Ez a lány elragadó volt, vicces és mindenekfölött a barátja.
– Ha az állatok maguk szeretnének étellé válni, akkor okés, ha megesszük őket? Ha az idő megállna, aztán újraindulna, észrevennénk egyáltalán? Ha többször egymás után halálra rémülünk, az előbb-utóbb tényleg végzetes lehet? Mit jelent a kreacionizmus? Mi számít etikusnak?
Massimo Borelli -
Egy igazi olasz macsót keresünk, akkor
Massimonál nem találhatunk jobb karaktert. Hány lány álmodozik ilyen olasz
férfiról? Egy biztos, nem véletlenül került a listába.
Az öltöny kissé hanyagul, de
tökéletesen állt rajta, és meg kellett, hogy állapítsam, nem véletlenül
ábrándoztam róla, ugyanis kétség nem fért hozzá, vonzó férfi. Elegáns volt de
valahogy mégis oly szabad és kihívó levegőt
árasztott magából, ami elbizonytalanított. Tulajdonképpen a látvány hatására
kezdtem lecsillapodni, és valószínű,
hogy megpróbálkoztam volna az ismerkedéssel, de oly gúnyos mosoly jelent meg az
arcán, amit nem tűrhettem.
„Találkozni
szeretnék magával, és maga is velem.
– Én csupán azért hívtam, hogy megköszönjem a virágot.
– Rendben, akkor köszönje meg személyesen.
– Ez most inkább hangzott parancsnak, mint kérésnek.
– Találkozna velem? Kérem!
Nehezemre esett megőrizni a komolyságomat.
– Rendben, hajlandó vagyok magával találkozni, de csak azért, hogy láthassam az arrogáns arcát, amint bocsánatot kér.
– Ezek szerint, akkor holnap velem tölti az estét?
– Vacsorázni hív, vagy az ágyába?
– Én csupán azért hívtam, hogy megköszönjem a virágot.
– Rendben, akkor köszönje meg személyesen.
– Ez most inkább hangzott parancsnak, mint kérésnek.
– Találkozna velem? Kérem!
Nehezemre esett megőrizni a komolyságomat.
– Rendben, hajlandó vagyok magával találkozni, de csak azért, hogy láthassam az arrogáns arcát, amint bocsánatot kér.
– Ezek szerint, akkor holnap velem tölti az estét?
– Vacsorázni hív, vagy az ágyába?
Gideon Cross -
Számomra ő az a
domináns karakterek, akinek szívesen lennék az „alávetetje” .Talán azért mert,
van benne egy kis veszély, titkokat hordozz amellett, hogy elképesztően szexi
és „kívánatos”.
Lélegzetelállító arcát
hollófekete haj keretezte. Arcberendezése szobrász vésőjére kívánkozott:
határozott metszésű száj, egyenes orr, átható kék szempár. Pompás. A kék szem
kissé összeszűkült, de az arc rutinosan kifejezéstelen maradt. Az inge és az
öltönye fekete volt ugyan, a nyakkendője azonban tökéletesen illett világító
íriszéhez. A hangja sima és kulturált volt, némi reszelős éllel, amitől
kellemesen összerándult a gyomrom. A szexet juttatta eszembe. A fantasztikus
szexet. Nemcsak gyönyörű volt, hanem egyszerűen… lenyűgöző. Az a fajta fickó volt, akinek láttán a nők a
blúzukkal együtt a gátlásaikat is szíves-örömest levetették.
„– Az emberek
túljutnak a szerelmen. Tudnak élni nélküle, tovább tudnak lépni. A szerelmet el
lehet veszíteni, és újra megtalálni. De nálam nem ez a helyzet. Én nem élnélek
túl Eva. (…)
– A megszállottad vagyok, angyalka. Függő lettem tőled. Te vagy minden, amit valaha akartam, amire valaha is szükségem volt, amiről valaha is álmodtam. Te vagy minden. Tőled élek és lélegzem. Neked. (…)
– Mikor reggel felkelek, csak azért tudok szembenézni a világgal, mert te is ott vagy benne. (…) A világ miattad olyan értelmet nyert, mint korábban soha. Most már van benne helyem, melletted.
– A megszállottad vagyok, angyalka. Függő lettem tőled. Te vagy minden, amit valaha akartam, amire valaha is szükségem volt, amiről valaha is álmodtam. Te vagy minden. Tőled élek és lélegzem. Neked. (…)
– Mikor reggel felkelek, csak azért tudok szembenézni a világgal, mert te is ott vagy benne. (…) A világ miattad olyan értelmet nyert, mint korábban soha. Most már van benne helyem, melletted.
Anne megteremtette
számunkra az igazi rosszfiút, aki ennek ellenére is szerethető. A maffia
ügyeiben jártas rosszfiúnknak, azonban igencsak nagy a szíve.
Most, hogy jobban megnéztem, elég
jóképűnek találtam ezt a fickót. Pimaszul helyes arca, világosbarna, szinte már
szőke haja, élénk kék, ellenállhatatlanul vonzó szeme megszédített. Sportos
testalkatú, igazi férfi volt, ilyenekkel én csak a tévében találkoztam eddig.
Minden bizonnyal tisztában is volt az adottságaival.
„A szerelem vagy a pokol fenekére
taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.”
„(…) néha a helyzet annyira
elviselhetetlenné válik, hogy inkább egy gyors döntést hozunk, csak hogy véget
vessünk a gyötrelemnek, a következményeket azonban nem mérlegeljük.”
„A remény tesz minket erőssé.
Ezzel harcolunk, ha már minden más elvesztett.”
Ezzel harcolunk, ha már minden más elvesztett.”
„Mindannyian követünk el hibákat, de
azért élünk, hogy változtassunk rajtuk.”
Harald Tryggvason -
Harald pedig az
első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Számomra tökéletes karakter,
kőkemény katona és vezér, de közben egy szerető és gondoskodó férfi.
A király vonzó férfi volt.
Nem volt nagydarab, mint az angyalok, de így is egy fejjel magasabb volt
Machielnél. harcedzett teste és büszke tartása arról árulkodott, hogy nem ijed
meg a saját árnyékától. Világosszőke haja kuszán állt, szakálla rövidre nyírt,
amitől az arca fiatalabbnak tűnt valós koránál. Az orra egyenes volt a szája
érzéki, az állán kis hasíték. Harald széles, napbarnított
hátát a vállától a csípőjéig egy fekete farkas-tetoválás díszítette. A válla
izmos volt, vaskos karját kígyót ábrázoló tetoválás díszítette.
„– Tetszel nekem.
Feleségül vennélek.
– De hisz nem is ismersz! Én sem téged. És nem is szeretlek.
A norvég elmosolyodott.
– Majd megszeretsz.
Machiel csodálkozva nézett rá.
– Te most viccelsz?
A férfi jókedve elronthatatlan volt.
– Úgy nézek ki?
– Nem tudom. De miért akar minden viking azonnal házasodni?(...)
– De hisz nem is ismersz! Én sem téged. És nem is szeretlek.
A norvég elmosolyodott.
– Majd megszeretsz.
Machiel csodálkozva nézett rá.
– Te most viccelsz?
A férfi jókedve elronthatatlan volt.
– Úgy nézek ki?
– Nem tudom. De miért akar minden viking azonnal házasodni?(...)
(...) Amikor észrevette,
hogy a lány a mintát nézi, elvigyorodott.
– Megmutassam, hogy folytatódik?
– Inkább valaki másnak! – nevetett rá Harald, miközben vállon veregette a barátját. – Mert aztán félő, nem állnál meg az ingednél…
– Most, hogy mondod – röhögött a férfi –, lassan itt is lenne az ideje, hogy nekikezdjek.
– Megmutassam, hogy folytatódik?
– Inkább valaki másnak! – nevetett rá Harald, miközben vállon veregette a barátját. – Mert aztán félő, nem állnál meg az ingednél…
– Most, hogy mondod – röhögött a férfi –, lassan itt is lenne az ideje, hogy nekikezdjek.
Evan képes fényt hozni mindenki életébe, Nem hátrál meg, ha ki kell
mutatni az érzelmei és megküzdenie a szeremért.
Égszínkék, kihajtott gallérú inget és tökéletesen szabott farmert
viselt. Az ing ujját felgyűrte, a nyakán épp annyi gombot gombolt ki, amennyi
megmutatta sima bőrét, és sejtette szikár, izmos alakját. Az ing érvényre
juttatta acélkék szemét, amely ide-oda járt a szobában, kapcsolatot teremtve
hallgatóságával. Volt benne még valami, amit nem egészen tudtam meghatározni.
Idősebbnek tűnt. Fiatal arcához képest erős állkapcsa volt, amely érvényre
juttatta a járomcsontjait, a szemöldökereszét, az egyenes orrát és a tökéletes
vonalú száját.Szobrász sem faraghatott volna jobb csontszerkezetet.
„Nem tudtam betelni
vele; bőrét akartam simítani, mellkasomban érezni a szívverését. Valami
lüktetett bennem, ami meggyőzött arról, hogy muszáj… Hogy egyszerre dobbanjon a
szívünk. Keze megremegett, ujjai az ingem gombjain tétováztak. Puha bőréről
lesimítottam ruhája pántját. Hagytam, hogy levesse rólam az inget, végigsimítsa
a mellkasomat. Nézett, csak nézett… szerelemmel és félelemmel… teljesen
megigézett.
– Szeretlek, Emma Thomas – súgtam. – Nem lesz az életednek olyan pillanata, hogy ezt ne tudnád.„
– Szeretlek, Emma Thomas – súgtam. – Nem lesz az életednek olyan pillanata, hogy ezt ne tudnád.„
