­

Jessica Park : Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig

13:23

Ti választottátok ki, hogy ezen a hétvégén melyik könyvről olvasnátok a légszívesen. A többség, egyhangú döntésének hatására, heti könyv nem más, mint a Flat-Out Celeste. El kell mondanom, hogy mennyire köszönöm, hogy ezt a könyvet választottátok, mert rengeteg erőt adott.

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Idézetek:

„– Én megértem. Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket. – Még szorosabban ölelte. – Ez most a te harcod, Celeste. A csata közepén vagy. Érzem.”

"Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? Vagy, hogy kinek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy?”

„Néha a szerelem nem elég, és nem számít, mennyire akarsz egy kapcsolatot. mennyire akarsz egy fiút. És hiába nem fogható senki ahhoz, akit elvesztettél, az még nem jelenti, hogy tényleg vele kéne lenned.”

„Néha szükségünk van valakire, aki hisz bennünk,aki támogat minket,amíg nem bírunk a saját lábunkra állni.”

„Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni.”



Jessica Park az előző részekben is olyat teremtett, amit nem lehet, nem szeretni. Az ő könyveinek, egy olyan különleges és megfoghatatlan hangulata van, amit csak átérezni lehet, de szavakba foglalni, nagyon nehéz. Mégis valahogy úgy tudnám kifejezni, hogy egy utazásra invitálja az olvasót, ahol kendőzetlenül tár fel problémákat, a hétköznapot és a valóságot mutatja be, egy különleges szerelmi kapcsolattal, miközben számtalanszor hatol a szívedig egyes jeleneteivel.

Igen, most is sírtam, nevettem, éreztem és éltem. Ez a könyv annyira sok minden tartogat az olvasó számára, egyszerűen fantasztikus érzés olvasni és nem akarod letenni, mert olyan különleges. A főszereplőnk, ebben az esetben, Celeste, pedig még inkább hozzájárul ehhez. Akik olvasták a Falt-Out Love kötetet azok már jól ismerhetik a nem mindennapi lányt, aki nem olyan, mint a tizenévesek többsége. Mindehhez hozzájárult a bátyja elvesztése és a vele járó gyász feldolgozásának egy igazán megdöbbentő módja.

Celeste karaktere a történet központi eleme. A lány, aki mindenben makulátlan, de legbelül fél az elutasítástól és fél megnyílni az emberek előtt. Így nem véletlen, hogy különcnek hiszik a társai, addig a pillanatig, amíg kapcsolatba nem kerül Justinnal. Számomra ő tökéletes párja Celestének, hiszen az ő karaktere, pont ellentéte a lánynak. A kicsit szétszórt, ügyetlen és állandóan csapongó fiú, megadja  azt a löketet, ami egy új élethez kell, miközben ő is kap egy állandósságot. Imádtam minden percét, ahogy kibontakozott közöttük ez a kapcsolat, hiszen, annyira mindennap, de közben mégis úgy érzed, belesajdul a szíved minden egyes mondatba, annak ellenére, hogy ez az egészet egy csodával ér fel.

Mert az a könyv alapvetően az önmagunk elfogadásáról szól. Nem tudom, hányan vannak, akik olvassák ezeket a sorokat és kimerik jelenteni, hogy teljesen elégedettek önmagukkal, azt az életet élik, amelyre vágynak, és nem azt, amelyiket elvárják tőlük. És igen, ez a könyve egy újabb ékes bizonyítéka, hogy mi vagyunk az igazán fontosak és meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat, mert anélkül nem léphetsz tovább. Hiszen minden kapcsolatnak az alapja, hogy őszinte légy, és ha saját magaddal nem vagy az, akkor mindent ingatag lábakra építesz, ami bármelyik pillanatban összeomolhat.

Mindez nem könnyű, és ezt Celeste is tudja, de ha van egy támasz, mint neki Justin, akkor sikerülhet. Itt nem a történet bonyolultsága fogja az olvasás élményét adni, ebben a könyvben az őszinte érzelmek, érzések, a továbblépés és a tanulás kapja a hangsúlyt. Összetöri, majd újra felépíti az olvasót, mert ez egy végtelenül csodálatos történet egy lányról és az ő útjáról.

Értékelésem:



You Might Also Like

0 megjegyzés