Sophie Jackson : Egy csepp remény
13:05
A sorozat bár
szereplői révén összekapcsolódik, egyedül is önálló történetet képeznek. Egy
font hús elolvasása után, tudtam, hogy végtelenül szeretném tudni, mi is lesz
Max-szel. Hogyan lesz képes felállni és mindent újrakezdeni.
Max O'Hare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül
nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a
drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy
a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához
senkit.
Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező.
Idézetek:
„Az az érzés, amikor összekapcsolódtak,
egyszerűen megmagyarázhatatlan volt. Max kitöltötte, igen, de ennél sokkal
többről volt szó. Grace úgy érezte, hogy amikor egyesült a testük, a lelke
megkönnyebbülten felsóhajtott, mintha végre megtalálta volna azt, amit olyan
régóta keresett.”
„– Ezek a sebhelyek mindenkinek azt mutatják,
hogy mit éltél túl, Grace. Ne merészeld szégyellni őket!”
„(…) sose nyiss ajtót, ha a múlt kopogtat. (…) Semmi újat nem tud mondani.”
„Az élet összetör. Ettől senki sem védhet
meg minket, és az egyedüllét sem fog, mivel a magány szintén megtöri az embert
a vágyakozásával. Szeretni kell. Érezni. Ezért vagyunk itt a földön. Azért,
hogy kockáztassuk a szívünket. Hogy valaki teljesen magába szippantson. És ha
bekövetkezik, hogy összetörnek, elárulnak, elhagynak, megbántanak minket, vagy
talán a halál meglegyint a szelével, ülhünk le egy almafa alá, és hallgassuk,
ahogy az almák egymás után lehullnak a földre, és az a sok, édes gyümölcs
pocsékba megy. Ekkor mondjuk azt magunknak, hogy megkóstoltunk annyit, amennyit
csak lehetett.”
Ez
a könyv teljesen más volt, mint Kat és Carter története. Hiába mondhatnánk,
hogy hasonlóan két lelkileg sérül egyén áll a középpontjában, mégis máshogy
került mindez bemutatásra, másmilyen úton haladnak, ahhoz, hogy a múlt sebeit
begyógyítsák. Amennyire szerettem az első részt történetét, most éppen annyira
vagyok oda a karakterekért.
Sokkal
lassabban és megfontoltabban épülve fel ez a könyv, így szimbolizálva a folyamatot,
mely mindkét karakter gyógyulását jelenti. Max ne szépítsük, de drogfüggő, bár
megvannak a lelki okai amiért idáig süllyedt, azonban innen a kivezető út nagyon nehéz
és hosszú. Éppen ezért olyan hiteles a könyv, mert nincs elkapkodott nagy
fellángoló szerelem és még a befejezés is olyan bizonytalan, ahogy Max
gyógyulása is. Viszont az az egy biztos, hogy Max megérdemli a boldogságot, amit Grace oldalán talál meg. Grace múltjában is vannak azonban olyan események, melyek jelentősen
befolyásolják az életét, de neki éppen Max bizonytalansága, kedvessége és
barátsága nyújt segítséget. Egy nagyon erős női karakter, aki mer harcolni, felállni
és újra teljes életet élni, bármilyen nehéz is mindez. A
párosuk minden együtt töltött pillanata imádnivaló, apró lépésről lépésre felépülő kapcsolatukban jelen van a
humor, a kedvesség, a fájdalom, a harc és a szenvedély is. A történetben nagy
szerepet kap a bizonytalanság, a lassúság, de mindez a történet vezetésében nem figyelhető
meg, mert egyszerűen magával fog ragadni és a szereplők közös pillanataiba
pedig egyszerűen bele lehet veszni és egyszerűen csak sodródni az árral olvasás
közben.
Két
megtört lélek találkozása, melyből az írónő megint valami csodálatosat alkotott.
A szeretett és a remény, mely minden történetében megtalálható és mely képes
gyógyítani, de nemcsak a karaktereket, de talán valamennyire az olvasót is,
hiszen minden egyes pillanatban én is együtt életem a történettel és az én
lelkemre is éppolyan erős hatást gyakorolt ez a könyv. Egy
kicsit más, de éppolyan különleges, mint az Egy font hús. Egy cseppnyi remény,
mely képes újraépíteni minden megtört lelket. Bár őszintén megmondva számomra az
első történet elsöprő erejű volt, de ebben a könyvben is megvannak azok a a finom apróságok, melyektől szerethetővé válik.
Értékelésem:
0 megjegyzés