Rebecca Yarros : Full Measures – Tiéd vagyok #1
13:07
Véletlenül akadtam
rá erre a könyvre és sokáig gondolkoztam, hogy kell-e nekem, de végül
meggyőztem magam, hogy igenis jó lesz ez a történet. Milyen jól is tettem, mert
imádtam minden sorát, bár bevallom, nem éppen erre a mély történetre volt
szükségem, mégis faltam a sorokat.
Ember Howard 20 éves, és apja mindig is
katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt
jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy
honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja
helyett összetartsa a családot.
Aztán belép az életébe Josh Walker. A
hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az
érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne
valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden
fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga
megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.
Idézetek:
„Addig lassítunk, amíg azt nem mondod, hogy készen állsz. Mert
nem bírnám elviselni, hogy nemet mondj nekem. Azonban fugyelmeztetlek. Engem
kurvàra nem olyan könnyű levakarni.”
„Rohadt hülye kis
hormonok! Miért kellett ennyire állati jól kinéznie már reggel fél kilenckor?
Persze kit akarok áltatni? Ő gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában egy két
lábon járó erotika.”
„– Te és én. – Még egyszer egymáséra tapadt az ajkunk, ahogy
lassan leengedett a földre. – Szemben az egész világgal? – Nem tudtam
ellenállni a közhelynek. Mosolyában őszinte öröm csillant.
– Örökké.”
– Örökké.”
„A gyász természeténél fogva olyan, hogy kiszívja az ember
életkedvét, mert ha gyászolunk, legszívesebben mind csatlakoznánk a
halottainkhoz. Kell, hogy nehéz legyen kitalálni, mi legyen a következő lépés,
mert ez a „következő” tesz minket élővé… nem pedig a halottaink emléke.”
„A benned lángoló tüzet semmi sem olthatja ki. Amikor ennek
az egésznek vége lesz, és te először sóhajtasz fel megkönnyebbülten, azonnal
életre kel benned, és zúgva emészt el mindent. Ez az, ami annyira lehetetlenül
szép benned.”
Ez a könyv több, mint a fülszöveg és a borító, olyan mély
érzéseket és fájdalmakat sorakoztat fel, mellyel te is az első pillanatban
azonosulsz. Így nem csodálkozz, hogy szükséged lesz hozzá egy csomag
papír zsebkendőre, hiszen neked is éppen annyira fog fájni, mint a szereplőknek.
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik, a komoly és mély témákat, a
szerelem gyógyító erejét, a jégkorongot és szeretnének megismerkedni egy
katonacsalád életében.
Katonának lenni és szolgálni az országodat, az egyik
legnemesebb feladat, de közben mindig ott az esély, hogy soha nem térhetsz
haza. Az írónő teljes mértékben mutatta be, hogy milyen egy katonacsalád élete,
az elválás fájdalma, az örökös rettegés és a viszontlátás öröme. A történet egy
szívfájdító első fejezettel szögezi magához az olvasót. A gyász egy olyan téma,
mellyel nehéz dolgozni, de ez a könyv aprólékosan mutatja be a folyamatot,
egészen a tovább lepésig. Nem könnyű elveszíteni egy szeretett ember, de mint
itt is mindenki máshogyan dolgozza fel a fájdalmat.
December az első
pillanatban magára vállalja a felelősséget, miközben mögötte nem áll senki. Az
egykori rosszhírű srác, Josh azonban felállja magát, és ő akar lenni, aki
Embert is támogatja. Kettőjük között az első pillanatban fellobban a vágy, de
ami ennél is fontosabb, éppen egymásban találnak önmagukra. Imádtam a közös
pillanataikat, melyben ott volt a vágy, a szerelem és a fájdalom is.
A történet tökéletesen felépített, mélységektől a magasságokig,
nem utolsó sorban váratlan és megdöbbentő titkokkal. Megindít, elgondolkodtat,
szerelembe ejt és tovább léptett. Csak néhány kifejezés, mellyel a történetet
leírható, de igazán akkor fogod mindezt megérteni, ha elolvasod. Garantálom,
hogy szem nem marad szárazon, elgondolkodsz, nem fogad tudni letenni,
szerelembe esel egy jóképű pasiba.
Értékelésem:
0 megjegyzés